Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

355 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE fel. Működésében való részvétel azonban már közös feladat, s egy ilyen mechanizmus kialakításakor nagy szükség van a külügyekben jártas szakemberek tanácsaira, segítségére. 9. A Társulat választott testületeinek munkája Az alapszabály szerint két közgyűlés között a Társulat legmagasabb irányító szerve az Igazgatóválasztmány. Az 1972. évi közgyűlés után azt a kérdést kellett megválaszolni, hogyan értjük ezt az irányító szerepet a Társulat megnövekedett feladatainak körülményei között. Csupán néhány alapvető elvi kérdésben kéri-e az elnökség és a titkárság az igazgatóválasztmány elvi állásfoglalását és döntését, vagy rendszeres segítségét igényli a Társulat előtt álló feladatok folyamatos megoldásához? Mondjuk ki, hogy a vitató és állásfoglaló, viszonylag passzív, vagy a tényfeltáró, vitató s megoldásokat kereső és találó aktivitás legyen-e a jellemző az igazgatóválasztmányi tevékenységre? Egyértelműen és megítélésünk szerint helyesen az az álláspont alakult ki, hogy az igazgatóválasztmány aktív és sokoldalú segítsége nélkül a Társulat nem lehet képes megoldani megnövekedett feladatait. Általában a Társulat vezető szervei, választott vezetői és tagsága minél nagyobb részének aktivitására kell támaszkodni, az igazgatóválasztmánynak pedig a Társulati munka tevékeny részesének kell lennie. Csak egy sokágúan tevékeny, a munkában résztvevő és iránytmutató választmány lehet képes irányítóan hozzájárulni ahhoz a megújuláshoz, amit az egyre bonyolultabbá, sokrétűbbé váló tudományos élet patronálásának és a közéletben való részvételünknek szükségletei Társulatunktól elvárnak. Az igazgatóválasztmány tagjainak döntő többsége nemcsak megérti, hanem maga is igényelte feladatának ilyen értelmezését. Jóleső érzéssel számolhatunk be arról, hogy választmányi tagjaink egyetlen esetben sem utasítottak vissza a munkában való részvételre vonatkozó kérést, bármilyen fárasztó vagy kényes feladatról is volt szó. Ez már önmagában is igazolja nemcsak az elvárásokat, hanem az igazgatóválasztmány szerepe növelésének helyességét is. Az igazgatóválasztmány 1973-ban aktivitásának új munkaformájaként bizottságokat hozott létre a társulati tevékenység legfontosabb területei helyzetének vizsgálatára ós továbbfejlesztése szempontjainak kidolgozására. Az igazgatóválasztmány négy bizottságot jelölt ki: a kiadványügyi bizottságot, amelyben Spira György vezetésével H. Balázs Éva, Bassa Endre, Juhász Gyula, Kosáry Domokos, Sinkovits István, Szabad György, Urbán Aladár, Zsilák András működtek közre. A pártolótagsági bizottságot Vass Henrik vezetésével, amelynek tagjai Incze Miklós, Wellmann Imre, Szabolcs Ottó, Szabó Ferenc voltak. A pályázati Bizottságban Vass Henrik vezetésével Hegyi Klára, Stier Miklós, Tilkovszky Lóránt, Tóth Sándor, Unger Mátyás, S. Vincze Edit, Vörös Károly folytatnak igen aktív tevékenyésget. A tömegkommunikációs bizottság vezetésére az igazgatóválasztmány először Berend T. Ivánt, majd Ránki Györgyöt kérte fel, tagjai Pamlényi Ervin, Esti Béla, Szabó Ágnes, Hanák Péter voltak. A beszámoló keretei nem teszik lehetővé az egyes igazgatóválasztmányi bizottságok tevékenységének elemzését, ezért annak a ténynek leszögezése mellett, hogy a Kiadványi, a Pártolótagsági és a Pályázati Bizottságok igen alapos munkát végeztek, feladatukat igen színvonalasan látták el, inkább a vezető testületi munka néhány kérdését szeretnénk felvetni, ezzel az újonnan alkalamazott munkaformával kapcsolatban. Ha a három dolgozó bizottság munkamódszereit, eredményeit nézzük, szembetűnik, hogy amíg pl. a pártolótagsági bizottság egy helyzetfeltáró és javaslattevő anyag elkészítésével és az Igazgatóválasztmány elé tárásával lényegében befejezte tevékenységét, a Pályázati bizottság tevékenysége igen aktívan végighúzódik az utóbbi két év társulati munkájában. A különb-