Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
347 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE ségéhez, bár jelentőségüket tekintve össztársulati ügyek. A történész közvélemény kétségtelenül nagy aggodalommal figyelte a történelem súlyának visszaesését az iskolai nevelőoktató munkában, sj azt a tendenciát — bár világjelenség korunkban —, amely a történelem hagyományos súlyát és jelentőségót megkérdőjelezi korunk emberének műveltségében és az erre irányuló oktatásban. Amíg a természettudomány, nyelvtudomány ós más disciplinák művelői, felismerve, hogy tudományuk számára is döntő kérdés a jövendő generációk oktatásában-nevelésében való részesedésük, szóles körű munkálatokba ós akcióba kezdtek a tudományuk oktatásának korszerűsítése és a nevelő-oktató munkában való részesedése érdekében, addig a történész társadalom, bár kétségtelenül felismerte a korszerűsítés jelentőségét, néhány akciónk, a korszerű történelmi műveltség és az ifjúság kérdését vitató vándorgyűlés és más rendezvények okos ós előremutató vitáin és kialakult szempontjain túl — sokáig jórészt megmaradt a szemlélődő vagy aggódó álláspontnál. Ezért azután, amikor néhány éve az akkori Művelődésügyi Minisztérium az MTA Elnökségét kérte fel a közoktatás távlati tervének kidolgozására, a természettudósok, nyelvészek, esztéták stb. már kész tervezetekkel álltak elő, a történészek pedig még a megindult munkába sem kapcsolódtak bele. Jellemző módon nemhogy az MTA Elnöki Közoktatási Bizottságában nem kaptak kellő súlyt a történelemtudomány képviselői, de még a Társadalomtudományi Albizottság is történészek nélkül kezdte meg működését. A Társulat, felismervén a kérdés rendkívüli jelentőségét, 1974 januári e kérdést határozottan felvető igazgatóválasztmányi ülése után az MTA II. Osztálya vezetőségének eredményes akciójával rövidesen fordulatot segített előidézni e téren. Az albizottság munkájába előbb Mátrai Lászlón kívül Elekes Lajos, majd Zsigmond László és Szabolcs Ottó kapcsolódtak bele, később pedig Mócsy András és Hoffman Tamás mellett Unger Mátyás és Balázs Györgyné is állandó résztvevőivé váltak a bizottsági munkának, a történelemtanítás korszerűsítése koncepciója kiművelésének. Igen pozitívan értékelendő, hogy az utóbbi évben — nagy elfoglaltsága ellenére — elfogadta Berend T. Iván a meghívást, és vállalta a munka irányítását és a távlati korszerűsítés koncepciójának kidolgozását. Annak, hogy ma már a történelem kedvezőbb helyet foglal el a közoktatás távlati korszerűsítésének terveiben, s hogy a történelem mint Studium elleni visszás érzések a közelebbi korszerűsítéssel kapcsolatban is csökkentek, jelentős része van a Társulat kezdeményezésének és aktivitásának, s annak a folyamatnak, amely ehhez a — mondhatni — fordulathoz vezetett. Az Akadémiai Történettudományi Bizottságnak helyzetfelismerése és L. Nagy Zsuzsa titkár közreműködésével kibontakozó segítsége, továbbá az MTA II. Osztálya igen konstruktív közbelépése nagyban hozzájárult az elért eredményekhez. A II. Osztály két bizottságot hozott létre a helyzetfeltárás és a továbblépés előkészítése igényével; egy interdisciplináris bizottságot Elekes Lajos vezetésével és egy történelmi bizottságot Székely György irányításával. Ezt történelemkutatási munkabizottság létrejötte követte Unger Mátyás, Balázs Györgyné, Glatz Ferenc, Szebenyi Péter részvételével. Ezeknek a bizottságoknak a feldolgozásai képezték az első viták alapját a Társadalomtudományi Albizottságban, s ezekre épültek tovább a már kiérleltebb tervek, s teljesedett ki Berend T. Iván nagy sikert aratott, s lényegében a továbbhaladás alapjakónt elfogadott integrált történelemtanítási koncepciója. A Társulatnak ilyen fajta tevékenysége adott erkölcsi alapot arra, hogy a közeli korszerűsítés részletes terveit is megkaptuk véleményezésre, kiküldtük az elnökség tagjainak, továbbá 18, az oktatás iránt érdeklődóst tanúsító kiemelkedő szakembernek. Az eddigi megnyugtató eredmények azonban közel sem jelentik a Társulat munkájának befejezését a történelem helyének megkeresésében és kijelölésében korunk fiatalságának tudatában, műveltségében, s részvétele igényének csökkentését a történelemoktatás korszerűsítésében. Amennyiben a történelemtudomány eredményeinek a köztudat részévé válását tekintjük alapvető feladatunknak, akkor a Társulat közössége
