Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

342 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE számolhasson be a folyóirat kérdéseiről, eredményeiről. Ezért kérem, hogy Pamlényi Ervin beszámolóját a tisztelt közgyűlés tekintse beszámolónk kiegészítése és szerves részeként. Pamlényi Ervinnek a közgyűlésen elhangzott beszámolóját lásd a 366. oldalon. 3. A szakosztályok munkája A társulati tevékenység az elmúlt három esztendőben nem kis mértékben a szakosztályok működése felé tendált, s a szakosztályok erősítésének az igényét hordozta magában. A megnövekedett feladatok végrehajtása érdekében 1974-ben újra választották a szakosztályok és tagozatok vezetőségeit, annál inkább, mert az üzemtörténeti szakosztály elnöke, Jeney Károly sok évi igen eredményes működése után nyugalomba vonult, s lemondott az üzemtörténeti szakosztály elnöki tisztéről. A Társulat elnöksége megköszönve és elismeréssel illetve hat évi áldozatkész munkáját, kénytelen volt lemondását tudomásul venni. Több ízben megismételt lemondása után pedig a helytörténeti szekció tudomásul vette, hogy egyelőre nélkülöznie kell Szabad György magasszínvonalú szakosztályvezetését. 1974. február 28-án az üzemtörténeti szakosztály vezetőségét újraválasztották. Elnöke Incze Miklós (addigi alelnök), alelnök Borús József lett, titkára Szekeres József maradt. A helytörténeti szakosztály vezetőségét 1974. március 4-én választották újra, elnöke Vörös Károly, alelnöke Szabó Ferenc, titkára Stier Miklós lett. a) Az üzemtörténeti szekció a csaknem négy éves beszámolási időszak folyamán igen jelentős fejlődésről téve tanúságot, kiterjesztette tevékenységi és működési körét. Az eredmények számbavétele is arról tanúskodik, hogy a szekció 1967-ben történt létrehozásához fűzött remények és elvárások nem bizonyultak irreálisnak. Elöljáróban is le kell szögezni, hogy a szekció 1972—1976. évi társulati munkatervekben felsorolt valamennyi feladatát teljesítette. 1976 folyamán — az utóbbi években végbement anyagi megerősödés és kapcsolatkiépítés folytán — a szekció abba a kedvező helyzetbe jutott, hogy saját kezdeményezéséből jelentős forrásközlő, általános gazdaság- és ipartörténeti érdekű művek elkészítésére is gondolhat. Általában megállapítható, hogy a szekció szervező és koordináló tevékenységével hozzájárult a hazai üzemtörténetírási munkálatok kiszélesítéséhez, az új történelemírási műfaj meghonosításához, elterjedéséhez, színvonalának emeléséhez. A szekció tevékenységének nyomén elterjedt és közismertté vált az üzemtörténetírás művelőinek körében a komplex üzemtörténetírás módszertanának primátusa, s ma már alig-alig lát napvilágot olyan vállalattörténet, amely ne igyekeznék megfelelni a legfontosabb tudományos követelményeknek. A szekció fontos feladatának tekintette a pártoló tagok (vállalatok) toborzását, tevékenysége anyagi bázisának erősítésére, a Társulat és a tudományos igényű üzemtörténetírás hírverésére, befolyási körének kibővítésére. A pártoló tagok száma 1972-ben 27, 1973-ban 27, 1974-ben 46 és 1976-ben 66 volt. A felfelé ívelő taglétszám, amely évi 1000,— Ft-os tagsági díj befizetését feltételezi, annak bizonyságát jelenti, hogy a nagyvállalatok többsége — meit ezek körétől keiül ki a pártoló tagok zöme, beleértve az 60 legnagyobb hazai nagyüzemet — megértette és támogat ja a szekció célkitűzéseit. A szekció megalakítását követően számos nagyvállalat jelentkezett saját története szakképzett történészekkel való megíratásának igényével, s kérte a szekciót, szervezz© meg a szaktörténészek bevonását, lektori-szerkesztői munka révén biztosítsa az elkészült művek megfelelő színvonalát és készítse elő a monográfiák közreadásét. Az elmúlt négy év folymán a következő üzemtörténeti monográfiákon dolgoztak a szekció munkacsoportjai, amelyekben szektörténészek mellett műszaki és gazdasági személyek is közreműködtek: 1. Az ózdi Kohászati Üzem története. A kötet kézirata elkészült. 2. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár története. Az 1971-ben kötött szerződés