Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

338 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE Úgy gondoljuk, a megalapozott és a tudományos élet s a történelmi köztudatformálás szempontjából fontos igények visszautasítása nem volna szerencsés. Ezért meg kell keresni azok kielégítésének az útjait. Egyik megoldás a Társulat központi apparátusának növelése, a másik tagozatainak és vidéki csoportjainak erősítése és önállóságának további növelése lenne. Legszerencsésebb — s talán elkerülhetetlen — mindkettőnek együttes alkalmazása. Minden valószínűség szerint az igények kielégítése, a Társulat autonóm érdeke azt kívánja már a következő periódusban, hogy megteremtsük a Társulat csoportjai további kiépítésének, erősítésének, önállósága növelésének, s egyben a központi apparátus erősítésének feltételeit. Az igények egyre többrétűvé válása és a megnövekedett taglétszám, s a várható további növekedés egy sor problémát vet fel. Egyre kevésbé lehet a Társulatot olyan szervezetnek tekinteni, amely minden rendezvényére minden tagját meghívja, már abból a teoretikus feltételezésből elindulva sem, hogy sehol nem áll rendelkezésünkre olyan terem, ahol a Társulat tagjai elférnének. Rendezvényeink egy része — még a központi rendezvényeké is — csak a tagság egyes rétegeit, egy részét érdekli, ésszerűtlen, s nem gazdaságos mindenkit tehát mindenre meghívni. Ezért célszerű — s bizonyos mértékben szükségszerű — a különböző típusú rendezvényekre meghívottak körét differenciálni, körülhatárolni. Kis létszám mellett ez nem okozna problémát, hiszen mindenkit személyesen ismer az apparátus, tudja érdeklődési körét. Ilyen nagy létszám mellett szükséges lenne a csoportosítás — de nem lehet egyenként ismerni az érdeklődéseket, a mechanikus mutatók pedig — amelyek már új tag-kartonjainkon szerepelnek, minden rendezvény tekintetében, minden esetben egyedi megfontolást és döntést kívánnak, amely mindig csak relatív és megközelítő lehet. Meg kell keresni tehát a differenciálás pontosabb mutatóit és módjait. Ez pedig kétségtelenül szakosztályi és tagozati tevékenység erősítésének az irányába mutat. Ugyanakkor meg kell találni az egyes részterületek közötti összekötő kapcsokat, s meg kell szervezni a közös és átfogó kérdések fórumait. A Társulat közéleti részvétele, köztudatformálás felé fordulása tovább erősítette a más társadalmi szervekkel való bizonyos fokú együttműködés igényét. Régi társrendező i szerveink a MTA, az OPI és a TIT mellett a Magyar Pedagógiai Társaság, megyei és városi tanácsok, s más közületek nem lebecsülendő szerepet kaptak. A Társulat és más szervek közös rendezvények formájában való ilyen fokú együttműködése felveti a társulati munka irányának elemzését, hiszen lehet egyes kérdéseket közösen vizsgálni vagy a Társulat egyedi fórumán elemezni, s ennek eredményeit továbbítani az illetékesekhez. Mindkettőre több példát találunk az elmúlt 3 esztendő rendezvényeiben — mert pl. amíg a Magyar Pedagógiai Társasággal együtt vizsgáltuk a tankönyvírás vagy a múzeumpedagógia kérdéseit, 1 a szakemberek véleményét mint ajánlásokat továbbítottuk, s ezzel a megvalósítás megszervezésének zömét az állami szervekre hárítottuk. Általában felvethető rendezvényeink, akcióink jellegének kérdése olyan szempontból is, hogy a Társulat a történelemkutatás, oktatás kérdését csak vizsgálja, s ennek alapján javaslatokat tesz, vagy feladatának tartjae a megvalósításban való közreműködését is. S még ha a kérdést igazán csak konkrét , esetekben lehet feltenni, s a megoldás is mindig az adott kérdés jellegéhez kell, hogy alkalmazkodjék, úgy gondoljuk: a társulati munka irányultsága ilyen szempontból elvi kérdés, amelynek meghatározása egész további programunkra jelentős befolyással lehet. Felfogásunk szerint a Társulat feladata e téren is kettős. Egyrészt nyilvánosságra hoz, megvitat, feltár tudományos kérdéseket, fórum a tudományos publicitásra, másrészt más kérdések folyamatos megvalósításának, vagy abban való közreműködésnek a fontos tényezője, különösen a köztudatformálás szempontjából jelentős ügyekben. Ez a kérdés felvetheti ezután a további nyitás egész komplexumát, a további tematikai bővítésen és mélyítésen túl, egészen a tagság köréig. A Társulat a jövőben megmaradjon-e a történészek és a történelemoktatók átfogó társadalmi szervezetének, vagy nyissa ki — néhány