Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

330 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE ben a számunkra nagyon fontos körökben lehetőségeinket kimerítettük volna, mégis úgy tűnik, a történészek ezen csoportjában tartalékaink mérsékeltek, különösen a fővárosban. Lényegesen nagyobb ütemű az emelkedés a történészek más kategóriáinál. Míg 1972-ben 19 múzeológust találunk tagjaink között, 1975-ben számuk már 44. 1972-ben 18, 1975-ben 38 könyvtáros, 1974-ben 19, 1975-ben 31 pártalkalmazott (jórészt az MSzMP oktatási igazgatóságai munkatársai) tartozik sorainkba. Amíg tehát a társulati munkába bekapcsolódott háiom előző réteg száma 1972-i 360-ról 1975-re 407-re, — tehát hozzávetőleg alig több mint 10%-kai — emelkedett, a társulati munkába később bekapcsolódott más területen dolgozó történészek száma megkétszereződött. A tömegkommunikációban dolgozó kollégáink száma az 1973-as 3-ról 1975-re 13-ra emelkedett. Akis számok miatt ez a több mint négyszeresre növekedés nem annyira egyértelműen értékelhető, mint az előző kategóriák arányeltolódása, azt mindenesetre mutatja, hogy az 1972. évi közgyűlésen meghirdetett, a tömeges köztudatfoimálás irányába ható fokozott figyelem megnövelte a hírközlő szervekben dolgozó történészek érdeklődését is Társulatunk iránt. Társulatunk tagságának legnagyobb csoportját mindig az általános és középiskolákban dolgozó történelemtanárok képezték. Ez már a puszta létszámok miatt is természetesnek tűnik, hiszen a hivatásos kutatók, levéltárosok, könyvtárosok és a felsőoktatásban dolgozók egyenként néhányszázas létszámú csoportjai együttesen sem közelítik meg méretekben a történelemszakos tanárok mintegy hét—nyolc ezres táborát. Ebből a rétegből 1972-ben 337, 1973-ban 351, 1974-ben 406, 1975-ben 498 tagja van a Társulatnak. Tanártagjaink száma tehát 3 év alatt jócskán másfélszeresére nőtt. 1972-ben 224, 1973-ban 242, 1974-ben 282, 1975-ben 345 vidéki tanár található tagjaink között. 1973-ban 5, 1974-ben ugyancsak 5, 1975-ben 31 budapesti tanár lép be Társulatukba. Az ugrás itt is az utóbbi években következett be, ami azért örvendetes, mert e téren még a fővárosban is jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Anélkül, hogy a puszta létszámalakulásból messzemenő következtetéseket akarnánk levonni, néhány dologra fel kell figyelnünk. Egyik a fővárosi és vidéki tagok arányának fokozott változása a vidék javára. Figyelembe véve a Társulat célkitűzését —, azt, hogy az ország történészeinek legáltalánosabb és legátfogóbb szervének a fórumának, s a történelmi köztudatformálás elősegítőjének kell lennie —, ezt csak pozitív jellegű növekedésként értékelhetjük. A jövőben többet kell foglalkoznunk — fővárosi munkánkat nem csökkentve — a Társulat vidéki tevékenységével, méreteiben és mélységében egyaránt. Ha a létszámnövekedés adatait vizsgáljuk, feltűnő a társulati életben szinte új színt jelentő muzeológus, könyvtáros, pártoktató, tömegkommunikációs kategória nagy relatív növekedése. A jövőben tehát már csak ezért is fokozottan ki kell elégítenünk az általános igények mellett ezeknek a rétegeknek a speciális igényeit —, foglalkoznunk kell sajátos kérdéseikkel is. A tanári létszám —, arányában kisebb, de abszolút Számban mindennél nagyobb — emelkedése pedig a tanári igények kielégítésének nagy jelentőségére hívja fel a figyelmünket. A sajátos rétegigények hangoztatása mellett mégis abban látjuk a taglétszám ilyen alakulásának legnagyobb jelentőségét: a Társulat megindult azon az úton, hogy a törté nészek minden rétegét átfogó szerv legyen, beosztástól, munkahelytől, a munka jellegétől függetlenül. Ezért, amikor a rétegigények kielégítését hangsúlyozzuk, legalább ennyire gondolnunk kell a közös igényekre, arra, ami összeköti, s egységbe kovácsolja a tagságot. Korábban a történészek kevésbé széles körét felölelő Társulat előtt az elszigetelődés veszélye lebegett, most a sok réteg együttélésében való atomizálódásé. Ennek bekövetkezését csak megfelelő koncepció és erre épülő program akadályozhatja meg. Nem állnak pontos adatok rendelkezésünkre a Társulat korszerinti összetételéről, s nem végeztünk regionális elhelyezkedésre vonatkozó vizsgálatokat sem. Azt azonban tudjuk, hogy kis számban található soraikban a 30 éven aluli generáció, s amíg az ország