Századok – 1976
Közlemények - Kiss Erzsébet Fábiánné: A magyar egészségügyi szakigazgatás szervezete és problémái 1848–1850-ben 294/II
A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI SZAKIGAZGATÁS 1848/49-BEN 313 Wagner rögtön hivatalbalépése után, tehát május első napjaiban részletes törvényjavaslatot terjesztett a miniszter elé. Ezt a helyzet ideiglenes rendezésére szánták, és a legközelebbi országgyűlésen készültek elfogadtatni. Hogy a sürgős problémákat addig is orvosolhassák, Wagner egy, a törvényjavaslat alapján készült rendelettervezetet készített, amelynek nyomán a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium több gyógyszerészi tárgyú intézkedést hozott. A statisztikai adatokkal alátámasztott javaslat pontjai a következők voltak: a gyógyszerészek nevelése; a gyógyszertárak ellenőrzése; törvényes gyógyszerkönyv (dispensatorium) létrehozása; gyógyszerészeti árszabály (taxatorium) összeállítása; a gyógyszerész testületek felállításának szabályozása; gyógyszertárak létesítésének feltótelei.84 A gyógyszertárak felállítását a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium az 1848. június 21-i Közlöny-ben megjelent rendeletével szabályozta: ha a lakosság kérése vagy a hatóság szándéka szerint valahol gyógyszertárakat kivántak felállítani, a körülmények vizsgálata után a minisztériumtól kell ehhez az engedélyt kérni. Ha a minisztérium úgy találja, hogy a kérés teljesíthető, előírja pályázat hirdetését a gyógyszerészi állásra. Eddig a rendelet. Wagner előterjesztésében több olyan korlátozó intézkedés is szerepelt, amely meg kellett volna hogy akadályozza a gyógyszertáraknak mint vagyonszerzési forrásnak a felhasználását, ezáltal is biztosítva az okleveles gyógyszerészek, tehát a szakszerűség előnyét, valamint el kellett volna érnie a gyógyszertári hálózat egyenletesebbé tételét.8 5 A rendeletnek igen erős visszhangja volt. A gyógyszertártulajdonosokat érzékenyen érintették a megszorítások, de a törvényhatóságok is berzenkedtek a rendelet központosító törekvéseivel szemben. Pest város nyiltan s konokul ellene szegült annak az előírásnak, hogy a pályázók közül — a szakszerűség érdekeinek előtérbe helyezésével — a minisztérium válassza ki a gyógyszertárak vezetőit. A város — a korábbi gyakorlatra hivatkozva — csak saját választásának helybenhagyását tűrte el a minisztériumtól. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium tehetetlenül állt Pesttel szemben, és végül is nem tudott érvényt szerezni rendeletének.86 84 Wagner D. : i. m. Gyógyszerészeti Hetilap, 1867/13-14. sz. 204-207 és 218-221; Halmai J. : i. m. 109—112; Bársony E. id. munkájában éppen fordítva látja, helytelenül. Szerinte az egyesületi beadvány és a rendeletek kiadása után készült az előterjesztés. II. köt. 76. 85 Halmai J. : i. m. 109 — 112. Wagner előterjesztésében szerepelt az is, hogy gyógyszertári jogot gyógyszertártulajdonos vagy volt tulajdonos nem kaphat; egy gyógyszerész is csak egy patikát birtokolhat. Fiókgyógyszertárat nem lehet felállítani. Wagner kívánatos célként tűzte ki, hogy egy gyógyszertárra 10 000 lélek jusson, szemben pl. az 1830-as évekbeli 34 000-rel. A rendelet is előírta, hogy lehetőleg a régi patikáktól távol kell az újat felállítani, hogy ezek ne vegyék el a régiek forgalmát. 86 Az ügyre vonatkozóan ld. OL. 1848/49-i Mm-i Ltár, FIKM, Eg. ü. oszt. 1848, 6.kfő, 21., 28-29. tételek. 1848. jún.-aug. Az esetről tudósít a Kossuth Hírlapja, 1848/25. sz. júl. 29-én. — Idevonatkozó adatokat tartalmaz még: Budapest Főváros Levéltára, Pest városának levéltára, Tanácsülési jegyzőkönyvek, 1848. júl. 6.: 9466. sz.; júl. 27.: 11 199. sz. (Spira György szíves közlése). — A pesti tanács a korábbi megyei gyakorlatra hivatkozik saját törekvései igazolásaként. Ha el is fogadjuk, hogy az egykorú pesti városi vezetőség jól ismerte a korabeli gyakorlatot, inkább adhatunk hitelt a helytartótanácsi egészségügyi osztály által érvényesített tényleges helyzetnek. Az 1848-at közvetlenül megelőző időkben, 1847-ben is határozottan figyelmezteti a Helytartótanács a megyéket az 1827. dec. 24-i 32.747. számú szabályrendeletre, amely szerint „ezen királyi főkormányszéknek nem tudomás, hanem jóváhagyás végett terjesztendők fel, e nélkül érvénytelenek maradván" a gyógyszertár-felállítási ügyek. OL. Helytartótanácsi Levéltár, Egészségügyi oszt., 1847, 5. kfő, 37. tétel. 1847. máre. 2. Az egészségügyi osztály Pest megyéhez a kecskeméti új ill. harmadik gyógyszertár felállítása tárgyában. — A gyakorlat tehát, amire 1848-ban Pest városa hivatkozott, a megyéknél is csak kívánatos célként szerepelt még.
