Századok – 1976
Közlemények - Kiss Erzsébet Fábiánné: A magyar egészségügyi szakigazgatás szervezete és problémái 1848–1850-ben 294/II
302 FÁBIÁNNÉ KISS EKZSÉBET képpen lemondott orvoskari tanulmányi tisztségeiről is, amelyeket országos főorvosi tisztsége mellett viselt.2 8 A minisztérium csak július 26-án utasította Stáhlyt idevonatkozó iratainak átadására Balassa részére,3 0 ezzel is tanúsítva, hogy nem ismerte fel az egészségügyi intézkedések sürgősségét. Az orvosi társadalom egész nyáron forrt, zúgolódott. Javaslataikkal a minisztérium a közgyűlés megtartása után sem foglalkozott részletesen; későbbi időre halasztotta. Mivel nem körvonalazták az egyes egészségügyi funkciókat gyakorlók hatáskörét, az egyetemen a tanárok — kihasználva ezt a körülményt — nem vettek tudomást Balassa János orvoskari igazgatói működéséről, és csupán mint az orvos-sebésztanulmányok igazgatóját voltak hajlandók elismerni; általános orvoskari intézkedéseit negligálták. Schmidt János orvoskari dékán — aki a külső orvosi karból került e posztra, magának vindikálta az igazgatói, elnöki jogkört, és ebben az orvoskari közgyűléseken tekintélyes támogatást kapott a Bugát-tábortól. Balassát a minisztérium az új, egyszemélyi felelősség elve értelmében a közigazgatási szakosítás érvényesítésével tette meg orvoskari tanulmányi igazgatónak, elszakítva e feladatot az országos főorvosi tisztségtől, de nem vette tekintetbe, hogy általános reform nélkül, csupán a szervezeti hierarchikus gúla legfelső elemeinek kicserélésével maga az alap nem változik meg, a régi marad. Az orvosok javaslatukfigyelembe-nem-vételétúgy „boszszulták" meg a minisztériumon, hogy görcsösen ragaszkodtak a régi rendszer formáihoz, ill. a teljes orvosi karnak követeltek igazgatási jogokat. Ezzel sikerült elérniük a csekély mértékű újítások hatástalanságát. Amikor Balassa helyzete az orvoskaron tarthatatlanná vált, maga fordult hivatalos segítségért a minisztériumhoz december 18-án. Csak ezután, december 20-án került sor arra, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szabályozza, jobban mondva, körvonalazza az orvoskari igazgató jogkörére vonatkozó főbb elveit (egyéni felelősség, Balassa primátusa az orvoskaron), anélkül, hogy részletes szakmai útmutatót készíttetett volna. Az orvosok mindenfajta ellenszegülését a kormány, az Országos Honvédelmi Bizottmány intézkedéseivel szemben a központi hatalom elleni törvénysértő cselekedetnek minősített a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium.3 1 Balassa 1848. június 11 -én a Pesti Hírlap-ban az orvoskarról és az orvosakadémiáról az ország és az orvosi réteg nyilvánosságához szólt.3 2 Cikke mutatja, hogy a megoldásról határozott elképzelései voltak. Lényegében erre támaszkodott december 14-i rendezési avaslatában Sauer Ignác, ezt újította fel maga Balassa is 1849-ben. Ez a lényegében j 29 Uo. VKM, Közokt. oszt., Felsőbb okt. szak, 1848, Orvoskari kfő, 78. tétel. 30 Uo. 31 A fentiekre vonatkozóan ld. Balassa dec. 18-i beadványát és mellékletét: Schmidt János „orvoskari dékán ill. elnök" és Halász Geiza orvoskari jegyző dec. 12-i levelét B. J. „egyetemi tanárhoz". OL. 1848/49-iMm-iLtár, VKM, Közokt. oszt., Felsőbb okt. szak, 1848, Orvoskari kfő, 159. tétel. — Ugyanitt a minisztérium válaszfogalmazványa dec. 20-ról. — Balassa már jún. 11-én így írt az orvoskarról, pedig még alig egy hónapja volt hivatalban: „Az orvoskar újabbi bizonytalan szerkezetében mainap már fenn nem állhat; ez annyi volna, mint felelős kormány mellett valóságos rakonezátlan municipium. A kormány, melynek kezébe az orvosi ügyek kezelését is felelősség terhe alatt tette le a nemzet, lehetetlen, hogy az administratio bármi csekély részét is bízhassa oly egyletre, mely sem a minister bizalmától, sem az orvosi közvéleménytől függeni nem akar ..." PH, 1848/80. sz. jún. 11. Orvoskar. Orvosacadémia. — Balassa a minisztériumtól való segítségkérését nyilvánosan előkészítette. 1848. dec. 12-én jelent meg a Kossuth Hírlapjá-ban Orvosi reform-mozgalmak c. cikke, amelyben az eddig történtek áttekintése után felhívta a kormányt, hogy a közjó ós a saját érdekében kezdeményeznie kell azt, hogy a teljes orvoskarnak ne legyen igazgatási joga, s az orvosok erre ne is törekedjenek. A problémát az orvosok maguk között nem tudták elintézni — szűri le a keserű tapasztalatot. 32 Vö. az előző jegyzettel !
