Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
290 JEAN BÉRENGEB. nyezéséből Thököly lengyelországi ágensének, Nemessányi Bálintnak 4000 dukátot (azaz 21.000 livre-t) ajánlott fel.'4 1681. december 11-én XIV. Lajos jóváhagyta ezt a politikai változást és Thökölynek 100.000 tallért igért, ha tavasszal újra fegyvert fog.'5 Ekkor úgy látszott, hogy a kurucok jelentik az egyetlen lehetőséget a császár hátában a „diverzióra", mivel a Porta magatartása bizonytalan maradt. Később 1682 folyamán Kara Musztafa nagyvezér másképpen döntött. Elhatározta, hogy „megadja a magyarországi elégedetleneknek az általuk kért segítséget, amit csak igaztalanul lehetett volna visszautasítani, több éves kitartás, valamint elődje és maga által oly gyakran megismételt Ígéretek után".7 6 A törökök színrelépése megváltoztatta a diplomáciai játékot és Franciaország kapcsolatát Thökölyvel. A Porta kényszerítette Apafit, hogy szakítsa meg tárgyalásait a császárral, majd pedig egy kis hadsereget mozgósítson, amely 1682 nyarán a császáriak ellen hadakozott. Teljes támogatást nyújtott Thökölynek, akit egy török védelem alatt álló Magyarország királyává akart tenni. Thökölynek ezentúl kevésbé volt szüksége a francia segélyre, amelyet egyébként nem vontak meg tőle. A törökök színrelépése azonban valamennyi udvart nyugtalanította, beleértve a protestáns fejedelmekét. Pufendorf, a bécsi svéd követ 1682. évi jelentésében, — amelynek célja, hogy Svédországot megtartsa a francia szövetségben —, elmagyarázza XI. Károlynak, hogy egyáltalán nem lehet számítani a császár segítségére, mert azt túlságosan leköti a magyarországi kuruc és török veszély.7 7 Talán csak a titkos tanács maradt konokul derülátó. A spanyol követ ösztönzésére a császár hajthatatlannak mutatkozott Frankfurtban, miközben mindenáron igyekezett megújítani a szultánnal a Vasváron kötött húszéves békét. Ugyanolyan csökönyösen tárgyalni akart, mint húsz évvel korábban minisztere, Portia. A császár néhány minisztere egyébként kész volt Tkökölynek és a törököknek átengedni Magyarországot, ha ezzel szabad kezet nyernek Németalföldön és Németországban. Az Ausztriai Ház és a Birodalom érdekei megint fölébe kerekedtek a magyarok érdekeinek és az örökös tartományok biztonságának. 1682-től pártja van a franciák elleni háborúnak а törököknek tett nagyobb engedmények árán; ide tartozik Lotharingiai Károly herceg, Badeni Hermann őrgróf (aki az udvari haditanács elnöke lett) és gróf Zinzendorf főudvarnagy; viszont Schwarzenberg herceg ós az osztrák főkancellár, Hocher, a XIV. Lajossal való békét kívánják.78 A császár megelédedett azzal, hogy fegyverkezett, mialatt továbbfolytatta a tárgyalásokat Frankfurtban és Konstantinápolyban. XI. Ince pápa, akit nyugtalanított Itália biztonsága, arra az esetre, ha a törökök előnyomulnának Magyarországon és Horvátországban, Sobieski János lengyel királyt az Ausztriához való közeledésre ösztönözte. Sobieski, akit nyugtalanított az esetleges 74 Vitiy a királynak: i. h. 74. k. 235. 76 A király utasítása Vitrynek, Versailles 1681. december 11.: Uo. 76 De la Croix (konstantinápolyi követségi titkár): Guerres des Turcs avec la Pologne, la Moscovie et la Hongrie. Paris, 1696. 239. 77 „So kann mann sich doch keines weges auf Ihn (auf den Kayser) verlassen, solange Er die Ungarn nicht appaisiren hat und in stündlicher Gefahr steht, die gantze ottmanische Macht auf den Hals zu kriegen. Zwar hat man bis anhero gemeinet, dass es allemal in des Kaisers handen stünde, sich auf selbiger Seiten einen frieden zu verschaffen, und diese sehr unbändige Nation wider zu ihrer Devoir, und gehorsam zubringen: wenn Er neulich Ihr die vorige freyheit in Ecclesiasticis und Politicis widergebe. Allein es seyend vermutlich die Ungarn schon so weit mit den Türcken eingestiegen, dass sie sich nicht leichtlich degagieren können, und darnach ist man mit diesen leuten bisher zu dergestalt umgangen, dass es so gut, als unmöglich, sich auf Kaiserliche Parole und Versprechungen mehr verlassen zu können". Bericht des Esaias Bufendorfs an den König von Schweden. Stockholm, 1682: Paris. Bibliothèque Nationale, Manuscrit allemand uo. 139. 20. fol. 78 Sébeville a királynak, Bécs, 1682. január 15. Paris: A. E. Autriche, 53. к. 29. fol.
