Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
288 JEAN BÉRENGEB. vei ez a remélhető legjobb ebben a helyzetben, ahol sürgős megoldást váró ügyek vannak."63 A közben bécsi püspökké lett Senelli Imre atya szerepe meghatározó volt. A velencei követ, Contarini úgy véli, hogy ez a magyarországi származású szerzetes közvetítő szerepet játszott a király és a rendek közt, mert egyrészt bizalmasa Lipótnak, másrészt honfitársainak, akiket megért és becsül is, élvezi azok bizalmát.6 4 A sérelmeket ténylegesen tizenháromra csökkentették szeptember 7-én,6 5 és elsősorban az utolsó tiz év vitás kérdéseinek megszüntetésére törekedtek a koronázási hitlevél érvénybe helyezésével. Ezek a következők voltak: a nádor jogköre; a magyar csapatok számának növelése; az adó csökkentése; magyarok kinevezése tisztségekre; a pozsonyi kamara megreformálása; az idegen csapatok kivonása onnan, ahol nem szükségesek; megbékélés vallási téren; az elkobzott javak visszaadása; általános amnesztia; a királyné megkoronázása; a foglyok szabadon engedése; béke a törökkel; az országgyűlés hamarosan történő összehívása. Ezalatt diétái pasquillusok keltek szárnyra, amelyek a koronázási hitlevél 17 feltételére emlékeztettek.6 6 Két hét múlva Thököly a császárral való szakítás mellett döntött. Bécsbe szeptember 19-én érkezett a hír, hogy a kuruc fejedelem egy 20 — 25 ezrenyi szövetséges hadsereg élére állt. Ennek összetétele: 4000 magyar, akiket 7000 török támogatott ós 12.000 erdélyi, moldvai és havasalföldi katona, egy 14 ágyúból álló tüzérséggel. Thököly Imre a partiumi Kálló várát támadta meg, hogy ennek a stratégiai pontnak a megszerzésével Szatmárt és a még császáriak által ellenőrzött egész vidéket veszélyeztesse.6 7 A magyar elégedetlenek, Erdély, a román vajdaságok és a török birodalom egyesítették erőiket a Habsburg uralom ellen és Thököly megmutatta, hogy a megbékélésnél jobban kívánja a nyilt háborút. A megegyezést remélő császár számára ez kudarc volt, de Thököly magatartása legalább egyértelmű volt.6 8 Úgy tűnik, Thököly és szövetségeseinek támadása jelentős lélektani hatást ért el; sok magyar vélte úgy, hogy most az ország egésze török fennhatóság alá kerül. Ahogy a francia követ jelentette: „Egyesek azt mondják, hogy a török nem elégszik meg ennyivel és egész Felső-Magyarországot fogja kérni."6 9 Úgy tűnik, hogy a Sopronba gyűlt magyar rendek többsége Thökölyt a törökök kiszolgálójának tekintette, éppen ezért inkább a Habsburgokkal való kiegyezést kívánta, éppen akkor, amikor azok helyzete bizonytalanná vált a Duna-medencében. Ebben a lélektani helyzetben jelentették be Strassburg elvesztését: 1681. szeptember 30-án a város, minden ellenállás nélkül, elfogadta Franciaország királyának „védelmét". Ez az annexió pontot tett a visszacsatolási politikára, de a kis rajnai köztársaság 63 Sébeville a királynak, Sopron, 1681. szeptember 1.: Paris A. E. C. P. Autriche, 50. к. 268 — 269. 1. — Megerősíti ezt Contarini jelentése is 1684. szeptember 7.: Velence, Archivio di Stato, i. h. 64 Contarini 1681. szeptember 14-i jelentése, uo. Ezt a véleményt megerősítette a hollandiai követ, Hamel Bruyninx is: Weensche Gezantschapsberichten, kiadta G. van Antal. I. k. 271-272. 65 Diarium Diaetae, 1681. szeptember 7., i. h. 66 Carmina quaedam de Diplomatis conditione sub generali Regni Hungáriáé diaeta, Sopronii anno 1681 (Diarium Diaetae, i. h. 28). A feltételek teljes felsorolását adja Sébeville 1681. szeptember 11-i jelentésében: Paris, A. E. Autriche, 50. к. 280. fol. („Palatinatus authoritas — Militis nativi auctio — Contributions sublatio — Officiorum nativis distributio — Camerae Hungáriáé reformatio — Militis extranei, ubi non necessarius, eductio — Bonorum fiscalium restitutio — Religionis complanatio — Captivorum eliberatio — Turcarum pax — Diaeta suo modo proximi promulganda"). 67 Contarini 1681. szeptember 28-i jelentése: Velence, Archivio di Stato, i. h. 68 Sébeville a királynak, Sopron, 1681. október 9.: Paris. A. E. Autriche, 50. к. 308. fol. 69 Sébeville a királynak, Sopron, 1681. október 2.: uo. 300. fol.
