Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 27 lezárniok, pozitív távlatokat ajánlott a középeurópai problémák későbbi rendezésére is. Az olasz indítvány hátterében viszont éppen az a koncepció állt, hogy a burgenlandi kérdést is ki kell használni a dunavölgyi olasz nagyhatalmi befolyás demonstrálására. Az általános európai politikai helyzet megértése szempontjából fontos kérdésnek tartjuk, hogy a két javaslat közül végül miért az olasz közvetítés valósult meg. Minthogy a javaslatok szinte azonos elgondolásokat tartalmaztak, világos, hogy nem a javaslat, hanem a javaslattevő helyzete és szerepe döntötte el, hogy a kettő közül melyik jusson érvényre. A közvetlenül érdekelt felek, Ausztria és Magyarország sem lelkesedtek túlságosan a csehszlovák közvetítésért, noha taktikai okokból Beneshez fordultak. Az osztrák polgári pártok körében meglehetősen erős volt az a felfogás, hogy Burgenlandot csak abban az esetben szabad a kisantant segítségével elfogadni, ha a nagyantant közbelépésére már semmiféle kilátás nem mutatkozik. A szociáldemokrata párt lényegében ugyanezt vallotta. 1921 október első napjaiban Renner, aki az osztrák Munkásszövetkezetek megbízásából tartózkodott Prágában, a különböző pártok képviselőivel folytatott eszmecserék után azzal a meggyőződéssel utazott vissza Bécsbe, hogy az olasz közvetítési akció elfogadása lenne ajánlatos, mert a csehszlovákiai német szociáldemokraták véleménye szerint Csehszlovákia sikeres fellépése a cseh nacionalista és militarista körök befolyását erősítené.67 Magyarország is tett bizonyos lépéseket Csehszlovákia felé — mint például Bánffy külügyminiszter marienbadi látogatása volt —, de a magyar belpolitikai erőviszonyok mellett aligha lehetett komolyan számolni azzal, hogy revíziós céljait feladva a magyar kormány őszinte közeledésre szánja el magát Csehszlovákiához. A két közvetítési ajánlat sorsát azonban végül is a nagyhatalmak döntötték el. Franciaország először nem nézte jó szemmel Olaszország beavatkozását, amit az is bizonyít, hogy Lefèvre-Pontalis bécsi francia követ az olasz közvetítési szándékot Toretta „patologikus, hiú és áruló " politikájának nevezte és kijelentette, hogy „Olaszország elképesztő illojalitást követett el szövetségeseivel szemben, amikor a Nagyköveti Konferenciának a burgenlandi kérdésről folytatott vitája idején, anélkül, hogy szövetségeseit erről a szándékáról előzetesen értesítette volna, átvette a közvetítést Ausztria és Magyarország között".68 Ennek ellenére Franciaország mégis jóváhagyta az olasz kormány indítványát, részben mert kényszerhelyzetben volt, részben pedig azzal a mellékgondolattal, hogy az olasz közvetítési akció sikertelensége jelentősen ártana Olaszország dunavölgyi tekintélyének. Ami Franciaország és Anglia kényszerhelyzetét illette: annak ellenére, hogy a Nagyköveti Konferencia a szeptember 22-i jegyzékben október 4-ben állapította meg a kiürítés határidejét, a magyar kormány semmiféle jelét nem adta abbeli szándékának, hogy a szabadcsapatokat lefegyverezze és Burgenlandot tényleg átadja. A Ferrario tábornok vezetése alatt álló soproni Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság tiltakozás nélkül eltűrte, hogy a városban Ostenburg csendőri egységei gyakorolják a tényleges hatalmat. A városon kívül a szabadcsapatok uralma kezdődött. A Soprontól északra fekvő terület egészen a csehszlovák határig Héjjas Iván kezében volt, az eisenstadti vidéken Friedrich alakulatai rendezkedtek be, míg Burgenland déli részét Prónay 87 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. К. 274—275. 68 Hochenbichler : i. m. 34 — 35.
