Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
KÖZLEMÉNYEK Jean Bérenger: A francia politika és a kurucok (1676—1681) II. Rákóczi Ferenc szabadságharcáról írt legújabb munkájában Köpeczi Béla jogosan fájlalja, hogy a magyarok és a francia kormány közötti kapcsolatokat mindezideig csak kevéssé tanulmányozták.1 Remélve, hogy egyszer majd részletesen bemutathatjuk a francia királyság — gyakran vitatható — szerepét a Wesselényi-féle összeesküvésben,2 most ebben a rövid tanulmányban szeretnénk felvázolni, milyen szerepet játszott a francia kormány Thököly Imre felkelésében. Thököly 1676-tól 1699-ig, a karlócai bókóig harcolt, ekkor ő is, mint a magyar függetlenség annyi bajnoka, törökországi emigrációba kényszerült.3 A Habsburg elnyomással szemben az ellenállási mozgalom 1671-től kezdve indult ós 1672 során komolyan megszerveződött, amikor is a jogtalan birtokelkobzásokkal sújtott magyar nemesség felismerte, hogy semmi sem állíthatja meg a bécsi udvar által kivánt megtorlást. A kuruc felkelést már ekkor fontosságának megfelelően Ítélte meg Vanel, a nagyközönség előtt is ismeretes Histoire des troubles de Hongrie című művében.4 A fiatal Thököly Imre is a megtorlás egyik kárvallottja volt. Mivel apja, Thököly István megtagadta, hogy váraiba császári katonaságot fogadjon, Heister tábornok 1670 novemberében ostrom alá vette a család árvái várát. A 13 éves Imre ekkor Likava várába, majd hamarosan Erdélybe menekült. Csatlakozott a bujdosókhoz, 1677-ben a Nagybányát elfoglaló kétezer ember parancsnoka. 1678-ban Wesselényi Pálnak, a néhai nádor unokatestvérének visszavonulása után átvette a bujdosók vezetését. A francia kormány csak 1674-ben ébredt tudatára, hogy az 1668-ban kissé elsietetten magukra hagyott elégedetlenek a hasznára lehetnek. Amikor Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem felhagyott a magyar protestánsok vódelmezésével, a francia kormány felismerte, hogy ez utóbbiak értékes segítséget jelenthetnek az Ausztriai Ház ellen folytatott közös harcban. így jött létre a mintegy tizenöt évig tartó 1 Köpeczi Béla: La France et la Hongrie au début du XVIIIe siècle. Étude d'histoire des relations diplomatiques et d'histoire des idées. Bp. 1971. 9 — 10. — Vö. Orel Géza: Thököly diplomáciája. Bp. 1906. 2 J. Bérenger: A francia—magyar kapcsolatok Wesselényi nádor összeesküvése idején (1664 — 1668). Történelmi Szemle, 1967. 275 — 291. Ezt a tanulmányt monográfiává kívánjuk fejleszteni, francia nyelven bemutatva az 1662-től 1772-ig terjedő évtized magyar politikai életét a pozsonyi félbeszakadt országgyűléstől a Helytartótanácsnak, az abszolutista kormányzás szervének felállításáig, amely a Habsburg-érdekek és az ellenreformáció kiszolgálója volt. 3 A témáról szóló magyar irodalom: Gergely Samu: Thököly Imre és a francia diplomácia, Magyar Történelmi Tár, 1886. 333-352, 480-502; Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre I —II. 1888 — 89. Vö. még Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Bp. 1951. 401—403. 4 Vanel (= Sandrart de Gilles?): Histoire des troubles en Hongrie. 4 kötet, Paris 1685 — 86. Ld. még Jean Le Clerc: Histoire d'Emeric Comte de Tekeli, Köln, 1694.
