Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
24 KEK EKES LAJOS szövetkezzék Magyarország ellen. Ezt az „árulást" -— vélték — Magyarország soha sem tudná Ausztriának megbocsátani. Más a helyzet, ha a Burgenlandkérdésben az Európa sorsát intéző nagyhatalmak mondják ki a döntő szót. Ezek akarata előtt Magyarország is kénytelen meghajolni. A Keresztényszocialista Párt monarchista szárnya a közös Habsburg-restauráció reményében természetesen minden együttműködést ellenzett a kisantanttal. Masaryk elnök erre a tényre világosan rámutatott Marek prágai osztrák követ előtt, amikor szeptember elején úgy nyilatkozott, hogy a magyarok soha nem mertek volna a nyílt ellenszegülésre vállalkozni, ha az osztrák karlistáktól nem kaptak volna biztatást. Az osztrák kormány elzárkózott attól, hogy megállapodást kössön Csehszlovákiával és Jugoszláviával a Habsburg-ház visszatérése ellen, ezáltal saját pozícióit gyengítette a Burgenland-kérdésben is.57 A nagynémetek azért ellenezték a felajánlott csehszlovák segítség elfogadását, mert Anschluss-politikájuk jegyében minden elkötelezettséget elleneztek, amelyik Ausztriát eltávolíthatná Németországtól. A szociáldemokraták — mint ellenzéki párt— később ugyan bírálták Schobert amiatt, hogy elhárította Benes ajánlatát, de ez korántsem jelenti azt, hogy őszintén lelkesedtek volna a kisantant — főleg Jugoszlávia — közbelépéséért. A magyar kormány tehát Ausztria belpolitikai viszonyainak ismeretében vette biztosra, hogy a Schoberkormány nem fogja igénybevenni a kisantant segítségét. Ezenkívül az is világos volt, hogy Olaszország—bármennyire is szoros kapcsolatokra törekszik a kisantanttal—nem fog hozzá járulni ahhoz, hogy az utódállamok döntőbíróként lépjenek fel Ausztria és Magyarország vitájában. Ezt a szerepet önmagának fogja fenntartani. Ez igy is volt. Biancheri bécsi olasz ügyvivő, az új olasz külügyminiszter, Toretta nevében, már a hallstatti találkozó után kijelentette Schobernak, hogy Olaszország nem tűrné el Csehszlovákia beavatkozását, ezért ellenzi, hogy az osztrák kormány Burgenland jövőjéről Csehszlovákiával tárgyaljon.5 8 Szeptember 2-án—Benes üzeneteiről értesülve—Biancheri újra nyomatékosan figyelmeztette az osztrák kormányt, hogy a kisantant beavatkozása csak elmérgesítené a helyzetet, tehát csak a nagyantant útján keresse a helyzet megoldását.5 9 A nagyantant azonban még mindig nem mozdult, ezért Schober kancellár magánlevelet intézett a bécsi francia követhez, emlékeztetve őt a francia kor- < mánynak arra az ígéretére, amelyet kancellári tisztének elfoglalása előtt tett — és amelyhez akkor Schober a kormányfői feladat betöltését kötötte —, hogy Franciaország támogatni fogja őt a Burgenland-kérdésnek a békeszerződés alapján történő megoldásában, továbbá közbenjár az osztrák kölcsönigények kielégítéséért. Mindeddig Franciaország egyik ígéretét sem váltotta be, ezért azzal a gondolattal foglalkozik, hogy saját személyére nézve levonja ennek konzekvenciáit.60 Időközben a magyar szabadcsapatok visszavonulásra kényszerítették az osztrák csendőrséget, és így szeptember első hetében Burgenland teljes területén visszaállították a magyar fennhatóságot. Mindez az antant tábornoki bizottság szeme előtt, annak közömbös tétlensége mellett történt. 67 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. 274.187. 58 Lindeck-Pozza: i. m. 31. 59 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. К. 274 164. 60 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage К. 274.167.
