Századok – 1976
Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II
242 GERGELY J EU б ellentétet a keresztény politikai csoportok között sem, — több szempontból is jelentős momentum volt a további fejlemények és az ellenforradalom politikai berendezkedése szempontjából: 1. Biztosította a keresztényszocialista kispolgári és dolgozó tömegek alárendelését a nagytőkés — nagybirtokos érdekeknek. 2. Biztosította, hogy a keresztényszocialista politika nem kerül ellenkezésbe az egyházzal. 3. Lehetetlenné tette, hogy a keresztény politika liberális vagy népies irányban bontakozzék ki. 4. Végül biztosította a koncentrációs tárgyalásokon a nagybirtokos-nagytőkés érdekek túlsúlyát. 1919. október 30-án Ernszt tájékoztatta a prímást a két keresztény párt fúziójáról. „Megcsináltuk a Keresztény Nemzeti Párttal a fúziót, — írta Csernochnak, — részint azért, mert az bátran kereszténynek mondta magát, két keresztény pártot nem akartunk, részint mert . . . azt az ország keresztény törekvésének megerősítésére alkalmasnak láttuk."8 0 Az egyház a keresztényszocializmust feladó volt néppárti politikusok álláspontját elfogadta (az 1920. március 17-i püspökkari értekezlet a fúziót tudomásul vette), mert neki is elsőrangú érdeke volt az új rendszer politikai stabilitása. A keresztényszocialista vezetők előtt Huszár Károly fejtette ki a KNEP álláspontját a mozgalom további sorsáról és szerepéről. „A keresztényszocialista mozgalomra két okból 1 volt szükség, — mondta Huszár. — Egyrészt azért, hogy komoly munkával j jóvátegye a mérhetetlen károkat, amelyeket elérhetetlen vágyak hajszolása okozott (t. i. a forradalmi munkásmozgalom — G. J.), másrészt azért, hogy egységes frontba állítsa a munkásságot a kizsákmányoló tőke ellen." A proletárdiktatúra megdöntése után „az összeomlásból csakis a keresztényszocializmus I vezetheti ki a munkásságot, s ebben van az ő történelmi jelentősége."81 Huszár és a KNEP megkapta a keresztény szakszervezetek támogatását. A koncentrációs kormány külső nyomásra valósult meg; a Friedricli-párt és a keresztényszocialisták első veresége volt. Huszár miniszterelnöksége mellett Haller a VKM élére került, Bleyer és Beniczky megtartották tárcájukat. A megszüntetett ipari munkások minisztériuma és propaganda minisztérium, bár mindkettő keresztényszocialista volt, gyakorlati hatalmat nem jelentett. Az államtitkári posztok elosztásában nem kerültek hátrányba a keresztényszocialisták. A hat államtitkárságból kettőt kaptak.8 2 (Népjóléti politikai államtitkár Székely János, adminisztratív Benárd Ágost.) Az ellenforradalmi kormányokban koalíciós alapon részt vevő keresztényszocialisták és osztrák elvtársaik között — akik a szocialistákkal voltak koalícióban — súrlódási pont i volt Nyugat-Magyarország kérdése. 1919 őszén a magyar ellenforradalom, mindenek előtt a fővezérség, az osztrák keresztényszocialistákra számított Nyugat-Magyarország megtartása szempontjából, de az osztrák párt nem mondhatott le erről népszerűségének veszélyeztetése nélkül.8 3 Beniczky belügyminiszter felkérésére gr. Klebelsberg Kunó folytatott Bécsben tárgyalásokat a keresztényszocialista párt vezetésével, dr. Seipel-lel és Ballfre di Bonzo bécsi nunciussal, Klebelsberg jelentése szerint az osztrák keresztényszocialista párt állás-80 EPL. Cat. C/2700-1919. Ernszt Sándor prelátus 1919. október 30-i levele Csernochhoz. 81 Nemzeti Újság, 1919. nov. 13.; A Nép, 1919. nov. 16. 82 OL. K-26. ME. ált. 1919-1-6166; uo. Filmtár Mt. jkv. 11.596. d. 1919. nov. 23.-28. közötti jkv-k; Világ. 1919. nov. 23.; ld. még: Ránki György : A Clerk-misszió történetéhez. Történelmi Szemle, 1967/2. sz. 83 HIL. MNH. VKF. 1919Д-2. csop. 19324. sz/2. doboz, szept. 9., Országos Széchényi Könyvtár (tovább: OSzK), Kézirattár, Fol. H. 2074. Siófok, 1919. szept. 9.
