Századok – 1976

Történeti irodalom - Adriányi; Gabriel: Ungarn und das I. Vaticanum (Ism. Lukács Lajos) 167/I

170 TÖRTÉNETI IRODALOSt 170 nása miatt, kényszerült csapatainak visszavonására Rómából, az olasz királyság csapatai vógrehajtották Róma elfoglalását, amire 1870. szeptember 20-án került sor. Ebben a történelmi szituációban, amikor a pápai hatalom a Vatikánba szorult vissza, aligha állott módjában a zsinati határozatok érvényesítésének erőteljes súlyt adni. Másik oldalról viszont a magyar egyházatyák felé elhangzott hivatalos fenyegetések, az uralkodó piacet jogának felelevenítése 1870. augusztus 9-én, melyet Ausztriában megelőzött az 1865-ös konkordátum hivatalos hatályon kívül helyezése, a törvényességet figyelembe nem vevők ellen kilátásba helyezett retorziók, — végül is mind-mind ellaposodtak, formális intézkedéssé váltak, semmitmondó megintéssé, figyelmeztetéssé fakultak — , melyeket tényleges retorzió nem követett, olyan értelemben, ami a magyar katolikus egyház és annak vezető pásztorait pozíciójukban, politikai státuszukban, anyagi hatalmukban veszélyeztette volna. Amikor a szerző sokoldalú és gazdagon alátámasztott dokumentációval tárja elénk az egyház és az állam konfliktusának történetét az I. Vatikáni Zsinattal kapcsolatban, akarva-akaratlanul is azt bizonyítja, hogy a katolikus egyház, az arisztokratikus, konzervatív-katolikus jellegű politikai csoportosulások, az ingadozások ellenére, erősebbnek mutatkoztak annál, semhogy az érdekelt kormányok érvényt tudtak volna szerezni előzetes fenyegetéseiknek, — melyek sokkal inkább a közvélemény radikális hangulatának csillapítására voltak szánva, mint tényleges csapásnak az érdekeltek felé. Eszrevételezhető, hogy különösen Magyarországon az 1870-es években kifejezetten lelassult a katolikus egyház érdekeit esetleg sértő liberális reformtevékenység, — hosszú időre elejtették a már felettébb időszerű polgári házasság bevezetésének tervét is. Adriányi munkája igényes hozzájárulás a magyar egyháztörténeti irodalomhoz, és a Magyarország újkori történetével foglalkozó munkák sorát is gazdagítja. Ha a monográfia címe és tartalma között érzünk is ellentmondást és némi hiányt is, a dualista állam egyházpolitikájának kialakulását meghatározó erők sokoldalúbb felmérése, mozgása, társadalmi tartalma szempontjából, — mely igény ,,Magyarország és az I. Vatikáni Zsinat" címből következik, — mégis a magyar katolikus egyház egykorú állapotának részletes bemutatásával, az egyes egyházmegyék helyzetének és vezető pásztorai munkásságának összefoglalásával és zsinati részvételük feltárásával, olyan alapot rakott le, melyre, ha szigorú tudományos kritika alkalmazásától nem is mentesen, — de támaszkodni lehet. LUKACS LAJOS