Századok – 1976

Történeti irodalom - Heyduk Bronislaw: Dahlbergh w Polsce (Ism. Petneki Áron) 151/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 151 BRONTSLAW HEYDUK: DAHLBERGH W POLSCE. DZIENNIK I RYCINY SZWEDZKIE Z DZIEJÓW „POTOPU" 1656-1657 Bev. Adam Przybos (Wroclaw—Warszawa—Kraków—Gdansk, Ossolineum. 1971. 205 1.) DAHLBERGH LENGYELORSZÁGBAN". SVÉD NAPLÓ É3 METSZETEK jAZ „ÖZÖNVÍZ" TÖRTÉNETÉBŐL 1656-1657 Erik Jönson Dahlbergh nevet hiába keressük a magyar kézikönyvekben, lexikonokban, de még a nagy lengyel enciklopédiában (Wielka Encyklopedia Polska) vagy a lengyel életrajzi szótárban (Slownik biograficzny Polski) sem találjuk meg. Pedig magas katonai beosztásban hosszabban időzött Lengyelországban az északi háború idején, s megfigyeléseit szóban és rajzban papírra vetve, többek között megörökítette II. Rákóczi György szerencsétlen végű lengyelországi hadjáratának eseményeit is. Két, rajzairól készült metszet sokszor szerepelt már illusztrációként magyar munkákban (II. Rákóczi György találkozása Károly Gusztáv svéd királlyal Émielów közelében 1657. ápr. 17-ón és az erdélyi hadak átkelése a Visztulán Zawichost váránál 1657. ápr. 18 — 22. között), de sem ezek, sem a többi magyar vonatkozású kép történeti ikonográfiái értékével, a mester személyével nem foglalkoztak. A most megjelent lengyel album az első kelet-európai összefoglalója Dahlbergh tevékenységének. Ä svéd katonaművész életrajzán kívül bemutatja először a kor művészeti áramlatait, a grafika fejlődését, majd a svéd—lengyel háború politikai hátterét és eseménytörténetét. Ezután olvasható — fordításban — Dahlbergh naplójának az a része, melyben lengyelországi tartózkodását írja le. Végül a rajzokról készült metszetek (néhány eredeti rajz is) következnek kísérőszöveggel. Érdemes röviden áttekinteni Erik Jönson Dahlbergh életpályájának főbb eseményeit. 1625-ben született Stockholmban; apját, aki nemesi cím nélküli földbirtokos és különböző feudális hivatalok viselője volt, korán elvesztette. Hazai iskoláztatása után nagybátyja Hamburgba küldte kereskedelmi tanulmányok végzésére. Innen a svéd uralom alatt álló Nyugat-Pomerániába ment, írnoki hivatalt vállalt, majd később, igen jó rajzkészsége folytán mérnökkari tisztté lépett elő. A vesztfáliai békekötés után Frankfurtba küldték, ahol három évet töltött, tökéletesítette rajztudását. 1656-ban Itáliában járt, ahol elsősorban az antik művészetet tanulmányozta, s innen szólította vissza a parancs a svéd csapatokhoz, amelyek a nagy svéd — lengyel háborúban, az ún. „Özönvíz"ben éppen Varsót ostromolták. Â hadjáratban való részvétele közben írta naplóját ós készítette számtalan rajzát, melyeknek igen fontos kultúrtörténeti értékük van. Károly Gusztáv svéd király fők várté lymesterré nevezte ki, ilyen minőségben az elfoglalt erődök felmérését, újratervezését végezte. Latin tudása diplomáciai feladatok végzését is lehetővé tette. Maga írja naplójában: „ő Királyi Felsége egész idő alatt gvakorta küldött engem Rákóczi fejedelemhez sokféle fontos megbízatással... S miután б Királyi Felsége észrevette, hogy eléggé erős oldalam a latin s így jól meg tudom értetni magam a magyarokkal, egész idő alatt, míg a fejedelem kapcsolatban volt velünk, főszárnysegédként alkalmazott, hogy naponta parancsokat vigyek a fejedelemhez, s hogy ő Királyi Felsége akaratát és véleményét kifejtsem mindenben, amit kiterveltek és véghezvinni szándékoztak..." Azt is feljegyezte, hogy mint főkvártélymester, Rákóczi hadainak elszállásolását is б irányította. így mindennap bejáratos volt a fejedelmi udvarba, ezért oly lényegesek ottani megfigyelései. A lengyelországi hadjárat befejezése után a dán—svéd háborúban vett részt. 1660-ban ezredesi kinevezést és nemesi címert kapott. A svédországi erődök modernizálásán végzett fáradozásaiért csak hatvankét éves fejjel nyerte el a tábornagyi rangot ós a bárói címet. Hetvenöt éves korában még sikeresen védte Rigát II. Ágost lengyel király csapataival szemben, de nyugalmazását kérte megromlott egészségi állapotára hivatkozva. A felmentést csak két év múltán, 1702-ben kapta meg. Egy évre rá meghalt szülővárosában. A rajzairól készített metszeteket Samuel Pufendorf adta ki „De rebus a Carolo Gustavo . . . gestis commentariorum libri Septem" с. könyvében (Nürnberg, 1696). Néhány szó magáról a kiadványról. B. Heyduk valóban nehéz helyzetben lehetett, amikor Dahlbergh munkásságát mind hadtörténeti, mind művészettörténeti szempontból meg kellett világítania, nem hagyva el az általános politikai háttér felvázolását sem. Nagy általánosságban meg is oldotta a nehéz feladatot, azonban helyenként aránytalan-