Századok – 1976
Történeti irodalom - Berend T. Iván: A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon 1945–1968 (Ism. Birta István) 132/I
TÖRTÉNETI IRODALOM BEHEND T. IVÁN: A SZOCIALISTA GAZDASÁG FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1945—19C8 (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1974. 236 1.) Berend T. Iván „A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon 1946 — 1968" és a korábban Szuhay Miklóssal együtt írott „A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848 — 1944" című munkáival a magyar gazdaságtörténet régi adósságát törlesztette. Elmondható ez annak ellenére, hogy nincs okunk különösebb panaszra: a magyar gazdaságtörténet meglehetős mélységgel kutatott, illetve részletesen feldolgozott, és — a történetírás többi tartományához viszonyítva — rendkívül gazdag az irodalma. Mégis eddig hiányzott belőle az az összefoglaló marxista szintézis, amely gazdaságfejlődésünk évszázados fejlődési vonulatait mutatta volna be az összefüggések egy magasabb rendszerében. Ennek az igénynek tett eleget Berend T. Iván említett, Szuhay Miklóssal közösen írt korábbi és jelenlegi önálló kötetével. Tudományos alapossággal megírt munkája ötvözi mindazt az óriási tudományos értéket, ami az elmúlt két évtized magyar gazdaságtörténeti kutatásai során felhalmozódott, — tekintélyes mértékben éppen a szerző munkássága alapján. Berend T. Iván könyve átfogó marxista elemzést nyújt Magyarország gazdaságának 1945 utáni fejlődéséről és elvezet úgyszólván jelenünkig. Bár a könyv mindössze egy negyedszázadot ölel fel, meggyőzően bizonyítja, hogy e történelmileg rövid idő alatt több történt a magyar gazdaság életében, mint a tőkés fejlődés egész korszakában. A szerző sokoldalú, széles áttekintést nyújt a vizsgált időszakról. Bármennyire is csábító a lehetőség, nem temetkezik el a kor szűken értelmezett gazdasági-közgazdasági problémáiban, hanem a kitekintés igényével a gazdaságtörténeti folyamatokat beágyazza a társadalmi fejlődés menetébe. A szorosan vett gazdasági kérdések közül is azokat az elemeket emeli ki, amelyeknek a társadalmi fejlődés, a társadalompolitika szempontjából meghatározó szerepük van. Ez a magasszintű, széles horizontú szemléletmód kifejezésre jut a téma komplex megközelítésében, de kitűnik a könyv fejezetekre taglalásából is. A négy fő fejezetből az első a népi demokratikus forradalom időszakának gazdaságpolitikáját és országépítő munkáját tárgyalja, a második részben kerül elemzésre a szocialista gazdasági stratégia kialakulása és fejlődése, a harmadik fejezet a termelőerők fejlődéséről, a gazdaságnövekedés és struktúraváltozás jelenségeiről szól, míg a negyedik rész külön megvizsgálja a szocialista átalakulás időszakának társadalmi változásait. Az első fejezetben az 1945 —48-as időszak gazdaságpolitikájának bemutatásakor a szerző újra végig gondolva összegezi tizennégy évvel ezelőtti kutatásainak eredményeit. A hatalomért folytatott harc periódusának gazdaságpolitikájáról megállapítja, hogy az a tőke gazdasági hadállásainak fokozatos felszámolására, a tőke száraz úton történő kisajátítására irányult, egyrészt a tőkekorlátozó kötött gazdálkodási intézkedések realizálásával, másrészt az erőteljes üzemi munkásellenőrzés érvényesülésével. „Az alkalmazott gazdaságpolitika — írja — az államkapitalizmusnak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet fő formájaként történő megvalósítását jelentette. Viszonylag békés átmenetet a kapitalizmusból a szocializmusba, vagyis: az átmenet népi demokratikus útját." Az adott politikai erőviszonyok a lépésről-lépésre történő előrehaladást tették lehetővé, s csak 1948 márciusában — a hatalom kérdésének eldőlése után — kerülhetett sor széleskörű államosításokra. A szocializmus időszakával kapcsolatos fejezetben a szerző több helyen utal a gazdaságpolitika kontinuitására, ugyanakkor élesen elválasztja egymástól az 1953 előtti és az azt követő periódust. A szocialista építés kezdeti szakaszán a gazdaságpolitika homlokterében „a maximálisan feszített iparosítás állott — írja —, amikor is a legfőbb cél: minden áron és minden eszközzel maximális felhalmozást biztosítani és abból maximális ütemű fejlesztést végrehajtani, történelmi ugrás kikényszerítésének igényével." Az 1953, de főként az 1956 után kibontakozó gazdaságpolitika középpontjába viszont a
