Századok – 1976

Történeti irodalom - Egyetemes történeti tanulmányok VIII. (Ism. Niederhauser Emil) 1183/VI

1183 történeti irodalom EGYETEMES TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK VIII. (Szerk. Tokody Gyula. Debrecen, 1974. Kossuth Lajos Tudományegyetem, 85 1. Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominatae. Series historica XIX.) Az újabban évente megjelenő tanulmánykötet első helyen Günter Heidornnak, a rostocki egyetem rektorának Debrecenben tartott előadását közli: Az egyetemes és nemzeti történelem kölcsönös viszonyáról. (Adalék egy módszertani problémához.) A szerző a címben jelzett témakörön túlmenően a történetírás aktuálpolitikai feladatainak és a pártosságnak az elvi kérdéseit is felveti, a társadalmi haladást tekinti az értékelés fő mércéjének. Témáját már jobban megközelíti, amikor Európa különleges szerepét emeli ki a kapitalizmus fejlődésében és azt igazolja, hogy ez nem jelent valamiféle Európacentrizmust. Az egyetemes és nemzeti viszonyának egyik tanulságos példájaként a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat idézi, amelynek természetesen megvoltak az oroszországi fejlődésből eredő sajátosságai, és a burzsoá történetírás éppen csak ezeket hajlandó elismerni, hogy ezzel csökkentse jelentőségét. Holott a lényegesek mégis az egyetemes érvényű vonások, ezek adják meg a jelentőségét, ezért nem lehet az első világháború menetében az Egyesült Államok hadbalépését ugyanolyan súlyú eseménynek tekinteni, mint az Októberi Forradalmat. Német vonatkozásban a korai polgári forradalom, vagyis a német reformáció példáját hozza fel az egyetemes ós a nemzeti történelem viszonyára. A nemzeti sajátosságok véleménye szerint mindig osztályérdekeket takarnak. Ezen a ponton persze érdemes volna a szerzővel vitatkozni, hiszen pl. az Októberi Forradalom által nemzetinek nevezett sajátosságai az oroszországi társadalmi fejlődés egészéből következnek, nem csupán egyik vagy másik osztály érdekeit összegezik. A kötet túlnyomó részét ifj. Barta János német nyelven megjelent tanulmánya teszi ki: A felvilágosult abszolutizmus parasztideálja Kelet-Európában. A kérdés szakirodalmának széleskörű ismerete mellett a szerző magyar, osztrák, cseh és porosz levéltári anyagot is felhasználva az osztrák és a porosz felvilágosult abszolutizmus parasztpolitikáját vizsgálja, zömmel a 18. század második felében, de természetesen az előzményeket tekintve a 17. század végéig is visszanyúl. A „parasztvédelem" problematikájának rövid historiográfiai bemutatása után először a parasztok, vagyis jobbágyok gazdasági és jogi helyzetének javítására tett állami intézkedéseket mutatja be, ahol a paraszt adózóképességének fenntartása volt a legfőbb szempont, ezért is tiltották mindkét államban a parasztok elkergetését a földről. A paraszt anyagi romlásának meggátlásában persze a földesurak is érdekelve voltak. Az általános jellegű intézkedések mellett jelentős szerepet játszott a parasztgazdaságok számának növelésére irányuló tendencia, ezt a mezőgazdasági termelés érdekei is megkövetelték, a termelés fokozása (Poroszország pl. egyidőben Angliából volt kénytelen gabonát behozni). Poroszországban állami birtokokat adtak bérbe a parasztoknak, a Habsburg-birodalomban a Raab-féle kísérlet is hasonló volt. Itt a felvilágosodás érveit is felhasználták a kisbirtok fontossága mellett, II. Frigyes inkább csak helyi okokkal magyarázta intézkedéseit. A paraszti kisbirtokok számának a növelését a nagybirtokosok egy része is javasolta, számos tervezet szólt erről, s kísérletek történtek a nagybirtokon is paraszti bérletek kialakítására. A feudális uralkodó osztály nagy többsége azonban természetesen ellenezte. A gyenge polgárságnak nem volt kialakult álláspontja a kórdósben, a parasztság természetesen mozgalmaival a szolgáltatások ellen fordult, viszont naiv monarchizmusa az állami intézkedésekben csak parasztvédő jóindulatot láttatott vele. A szerző legnagyobb érdeme, hogy nagyon meggyőzően bebizonyítja: a felvilágosidt abszolutizmusnak ez a parasztvédő politikája abban a rövid időszakban hatott, amikor a mezőgazdasági termelés fokozása csakugyan szükséges volt, az Angliából ós Hollandiából kiinduló, a nagyüzemi termelést igénylő „új mezőgazdaság" azonban még nem terjedt el ezekben az országokban. A kísérlet végül abbamaradt, mert a század második felének mezőgazdasági konjunktúrája mégis a nagybirtoknak kedvezett, a kisbirtok nem bizonyult eléggé termelékenynek. A kísérlet elősegítette volna a tőkés feílődést, bár a szerző rögtön hozzáteszi, hogy természetesen nem ez volt a kormányzat cé'ja. Nyilvánvaló: az adott osztályerőviszonyok mellett valamiféle „amerikai utas" fejlődés elképzelhetetlen volt. A szerző az egész kísérletet a felvilágosult abszolutizmus rokonszenves vonásának tartja, hiszen elkerülte a parasztság elnyomorodását, lassította differenciálódását. Csakhogy ezzel éppenséggel hátráltatta a mezőgazdaság tőkés fejlődését, vagyis mégis elértő 12 Századok 1976/6.