Századok – 1976

Történeti irodalom - Bonyhád a 18–20. században (Ism. Fehér István) 1173/VI

1173 történeti irodalom mozzanatot sem magyarázat nélkül, értékeli az eddigi közlések szakszerűségét és fel­hívja a figyelmet egy-egy fontosabb dokumentum forrásértékére. Az első kötet A. Florian (1838 — 1854 között), A. T. Laurian (1840-1875 között) és I. Maiorescu (1838 —1863 között) Barithoz írt leveleit tartalmazza, s ez egyben jelzi a kötet forrásértékét is. Valamennyien a román nemzeti ébredési mozgalom 1848-as nemzedékének nagyjai. Erdélyiek, akik saját egzisztenciális gondjaikon keresztül, a román nemzeti fejlődés távlatait mérlegelve felismerték, hogy a román nemzeti fejlődés súlypontja az adott viszonyok között csak a dunai fejedelemségekben lehet, s politikai tevékenységükben is ez vezette őket, amikor a magyar nemzeti mozgalommal hol szem­befordulva, hol a megegyezés útjait keresve fáradoztak — a körülményektől függően — a román nemzeti egység megvalósításán vagy az erdélyi és magyarországi románság nemzeti fejlődésének biztosításán. Barit kivételével többnyire a Kárpátokon túl tevé­kenykedtek tanári-értelmiségi pályán, de Barit brassói lapszerkesztői működése is a dunai román fejedelemségek politikai-kulturális életében gyökerezett, amit jól példáz­hat az is, hogy az általa szerkesztett brassói román lapoknak nem egyszer több előfizetője volt Havasalföldön és Moldvában, mint Erdélyben és Magyarországon. Florianhoz és Maiorescuhoz mélyebb barátság kötötte Baritot. A tőlük kapott levelek életútjuk egy­egy olyan mozzanatáról tudósítanak, amelyeket elsősorban életrajzírók használhatnak hőseik órzésvilágának, lelki arculatának jellemzésére. A Vormärz román értelmiségijének egzisztenciális gondjait idézik; Barit válságát, amikor az 1840-es évek második felében fel akarta adni lapjai szerkesztését, Florian és Maiorescu a havasalföldi társadalmat bí­rálva vallanak magányosságukról, a reformer-polgárosító tevékenység akadályairól. Iorga irodalomtörténetének egy szép fejezete épült ezekre a század elején már töredé­kesen közölt levelekre. Az 1840-es évekbeli balázsfalvi ,,per" — az egyházi hierarchia kötöttségeit áthágó, az egyházat nemzeti célok szolgálatába állítani akaró tanárok ós diákok elleni egyházi-állami fellépés — néhány szereplőjének egyéni jellemvonásai raj­zolódnak ki élesebben. Olvashatunk az 1850-es évek elkeseredett és reménytelen politikai küzdelmének részleteiről, hogy miként próbáltak volt szövetségeseik ígéreteiből valóra váltani valamit a neoabszolutizmus kedvezőtlen feltételei között. Laurian leveleiben van a legkevesebb személyes vonatkozás, de a politikai életre ezek hozzák a legtöbb új információt. (S érdekes, hogy ő, aki mesterséges — a latin nyel­vet nem ismerő számára érthetetlen — román nyelvet konstruált, leveleiben kerülte a mesterséges ill. az erőltetettnek ható szavakat és szerkezeteket.) Bukarestből 1848. április 8-án kelt levele, I. Chindriç szerint radikalizmusa miatt az egyik eddig ismert legvilágosabb ós legegyértelműbb korabeli román program. Az ortodox és a görög-kato­likus vallás egyesítésével egységes román vallást akart, s „kárpótlás nélküli jobbágyfel­szabadítást", s mindez azért is figyelemre méltó, mert őt küldte Bálcescu a havasalföldi forradalmat előkészítő erők képviselőjeként Erdélybe, a konföderációvá alakítandó román-magyar szövetség előkészítésének utasításával, de ő némi ingadozás után eltérve küldetése célkitűzésétől az esélyesebbnek vélt félhez csatlakozott. Laurian egy feljegyzése Çaguna ortodox püspök szerepéről, döntéseinek motivációjáról alkotott képünkön fino­mít; Laurian szerint dokumentumok is maradtak fenn arról, hogy Çaguna Magyarország­ról megtérve 1848 őszén csak a nagyszebeni főhadparancsnokság börtönt is kilátásba helyező fenyegetése után állt nyíltan az ellenforradalom mellé, s ezt az epizodot még nemcsak az elfogultsággal gyanúsítható Lemény görögkatolikus püspök emlékiratai őrizték meg, de maga Çaguna is el-elbeszélte ezt az esetet, nyilván ha a körülmények úgy kívánták. (Haynald püspök iratai. Weér Farkas feljegyzése az 1861-es gyulafehér­vári értekezletről. OSzK Kézirattár. Fol. Hung. 1722). „Barit és kortársai kétségkívül nem kényelmes munka, (...) —idézzük a beveze­tésből —, de az áldozatokért kárpótol a vaskos kötet és az információk újszerűsége ... , amelyek szélesebb és biztosabb távlatokat nyitnak a kutatásnak, a további vizsgálódá­soknak. MISKOLC Y AMBRUS BONYHÁD А 18—20. SZÁZADBAN (Bonyhád nagyközség tanácsa. 1975. 205 1.) Örvendetesen fejlődő helytörténeti irodalmunkban egyre több kiadvány kerül napvilágra, amely gazdagítja, színesíti a magyar történetírást. Bonyhád nagyközség ta­nácsa 1975-ben adta ki a „Bonyhád a 18—20. században" című tanulmánykötetet, amelynek szerkesztője dr. Kolta László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom