Századok – 1976
Történeti irodalom - Sas Andor: A koronázási város. A bécsi kongresszusról a nagy márciusig. 1818–1848 (Ism. Fogarassy László) 1171/VI
1171 történeti irodalom véltár anyagából kimaradt az 1783—1816 közötti időszak vizsgálata. E korszak céhes viszonyaira az 1783 — 1788 közti években a Departamentum Coehale vonatkozik, az 1788—1815 közti céhlevelek pedig csak a Departamentum Civitatense nehezen kezelhető anyagában kutathatók. Az iratok átnézésével azonban a katasztert ebben a vonatkozásban ki lehetne egészíteni. Hasonló kiegészítés lehetne az elpusztult, de korábban publikált céhlevelek feldolgozása, vagy a számítógépes adatok további kombinálása is (pl. szakma — időrend; telephely — időrend szerint). DÓKA KLÁRA SAS ANDOR: A KORONÁZÓ VÁROS. A BÉCSI KONGRESSZUSTÓL A NAGY MÁRCIUSIG. 1818—1848. (Budapest, Gondolat Könyvkiadó — Bratislava, Madách Kiadó) 1973, 336 1.) A Gondolat és a pozsonyi Madách Könyvkiadó régi adósságot törlesztett, amikor tizenegy évvel Sas Andor halála után megjelentette hátrahagyott kéziratát a reformkori Pozsony történetéről. Ennek az eredeti címe azonban a következő lett volna: „A diéták városának napjai a bécsi kongresszus idejétől a nagy márciusig". Könyvét a Madách Kiadó eredetileg „Pozsony napjai" címmel hirdette, a címlapon Pozsony reformkori képe lett volna, végül azonban egy történelmietlen borítólappal látták el: a pozsonyi vár négy évvel a bécsi kongresszus előtt leégett, az illusztrátor érdeméből azonban a vár Mária Terézia korabeli kontúrjai kerültek a címlapra. A korona rajza is inkább az osztrák császári és cseh királyi korona fantasztikus kombinációja, a szentistváni koronára csak a ferde kereszt emlékeztet, ez azonban ráadásul kettősnek van ábrázolva ! A méltóbb borítólapot érdemlő munka egyébként eléggé csekély (2000) példányszámban jelent meg. Mielőtt a valóban hézagpótló munka méltatására térnénk, a szerzőt is be kell mutatnunk: Sas Andor 1887-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányai elvégzése után Jászi Oszkár polgári radikális csoportjához csatlakozott, publikált olyan folyóiratokban, mint a Huszadik Század, Egyetemes Philológiai Közlöny, Athenaeum és Nyugat. Első önállóan megjelent kötete Hölderlin német költővel foglalkozott, 1919-ben „Leckék az újkori kapitalizmus és a bérmunkásság korából" címen adott ki könyvet. A proletárdiktatúra alatt egyetemi tanári kinevezést kapott, annak leverése után felesége szülővárosába, Bécsbe emigrált. Később Csehszlovákiába költözött, előbb a munkácsi magyar kereskedelmi akadémia, majd a pozsonyi magyar tannyelvű tanítóképző intézet tanára lett. A müncheni döntést követően családjával együtt bujdosni volt kénytelen. A csehszlovák állam újraalakulása után visszatért Pozsonyba, ahol 1946-ban szlovák nyelven publikálta „Talleyrand Pozsonyban az 1805. évi békeszerződés megkötése idejében" c. tanulmányát. Folyóiratokban elszórt cikkeinek egy része magyarvil jelent meg „Történelmi és irodalmi tanulmányok" címmel (1953), két év múlva pedig a munkácsi Schönborn-uradalom történetéről készült monográfiája látott napvilágot „Egy kárpáti latifuncium a hűbéri világ alkonyán" címmel. 1957-től a Komensky-egyetem bölcsészettudományi karán a magyar tanszék vezetője volt, 1962-ben bekövetkezett haláláig. A könyv névtelen bevezetőjétől megtudjuk, hogy a reformkori Pozsony története lényegében befejezetlen mű, mivel Sas Andort a kézirat végleges formába öntésében halála meggátolta. Használta a pozsonyi városi levéltárat, az egykorú hírlapokat és az idevágó történeti irodalmat. Az első fejezet a város gazdasági és társadalmi életének tükre. A közlekedést még postakocsik, a Dunán pedig vontatott hajók bonyolították le, de már 1818-ban megjelent az első gőzhajó és 1837-ben az első lóvasút, amely a Magyar Király Szállótól egyelőre Bazinig, később Nagyszombatig, végül pedig Szeredre közlekedett. Csak 1848-ban készült el a Sáncúttól Marcheggen át Bécsbe vezető vasútvonal, de már gőzmozdonyvontatással. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy a vár és Pozsony-váralja (Zuckermandl) község nem a szabad királyi város, hanem Pozsony vármegye joghatósága alá tartozott: csak 1850-ben csatolták Pozsony városához Terézváros néven, mint IV. kerületet.
