Századok – 1976

Történeti irodalom - Koszlovszkij; P. G.: Magnatszkoje hozjajsztvo Bjeloruszsziji vo vtoroj polovinye XVIII. veke (Ism. Gebei Sándor) 1162/VI

1163 történeti irodalom következik be. Az ekkor keletkezett földesúri manufaktúrák feudális kereteken túlmutató ipari termelésével M. F. Bolbasz, A. P. Grickevies, A. P. Ignatyenko stb . foglalkoztak mélyrehatóbban. A nagybirtokosok gazdálkodása felé először V. I. Melesko figyelme irányult, de az ő kutatásai regionális keretekben mozogtak (Közóp-Bjeloruszezija keleti része). A katolikus egyház birtokainak gazdálkodásával az 1569 —1795 közötti periódusban Ja. N. Maras munkáját említhetjük. Kozlovszkij nem felejtkezik el a szomszédos köztársaságok hasonló tematikájú tudományos publikációinak felsorolásáról sem, így az ukrán uradalmi gazdálkodással kapcsolatban V. A. Markina nevét említi, a litván analógiát M. A. Jucsasz, R. V. Jaszasz, az oroszt N. L. Rubinstein munkáival teremti meg. A termelőerők fejlődése a majorsági gazdaságokban, az árutermelés színvonala, a mezőgazdaság különböző ágazatai, az uradalomban folyó ipari termelés — a II. fejezetben kerül tárgyalásra. A 18. sz. második felében újult erővel térthódító majorsági gazdálkodás fellendülésének okát a szerző a külföldi ós belföldi piacokon kínálkozó konjunkturális lehetőségek kihasználására irányuló földesúri törekvésben látja. A korábbi időszakra jellemző egyoldalú szemtermelés megszűnik, az ágazati termelés is sokoldalúbbá válik. Például a zöldségtermesztésben a 17. századi kultúrák (káposzta, cékla, uborka, hagyma stb.) mellett, a 18. sz. 50—60-as éveitől kezdve termesztik a babot, a karalábét, a zellert, a spenótot, a mákot, a fokhagymát stb., a 80-as évektől kezdve elterjed a burgonya, amely „rossz termésű években megmenti a szegény embereket az éhezéstől". A gyümölcs- és virágkertészet területén az előrelépést az új növények meghonosítása jelenti. A hagyományos alma, körte, meggyfa állomány cseresznyével, szilvával, egressel bővül. Az őszibarackot és a sárgabarackot érdekes módon a fügével, narancscsal, citrommal, gránátalmával együtt melegházakban nevelték szakképzett, főleg külföldi kertészek vezetésével (Oginski, Radziwill birtokain). A termésmennyiség (objom urozsaja), a termőterület nagyságának növelésével (erdőirtás, mocsár lecsapolása), a terméshozam (urozsajnoszty) az új agrotechnikai eljárások bevezetésével megnövekedett, pl. 1753-ban Szelec birtokon (1 uradalom) 31 wilnoi bocska gabonát vetettek el, 1790-ben ugyanott 165 wilnoi bocska gabona került a földbe (1 wilnoi bocska 407 liter). A földesúri állattenyésztés is felfelé ível a 18. sz. második felében. Nő az állatállomány mennyisége (5, 6. táblázat), javul a minőség, új fajták hódítanak tért. Pl. a fajtehenek (holsteini, hollandi tejelő fajták) behozatala a 40-es, tenyésztésük a 60-as években indul meg. A délről származó sztyeppei ukrán szarvasmarha az igaerőt jelentette és a hústermelést biztosította. Mivel az állatok legeltetése Bjelorusszijában alig több mint másfélszáz napon lehetséges, a termesztett takarmányok szerepe jelentős. Az állatok etetésére a szénán kívül gabonatörmeléket, rozs- és búzaszalmát használtak. Egyre jelentősebbé válik a juhtenyésztés, a sertés tenyésztése továbbra is jelentéktelen. Uj ágazatként jelentkezik a baromfi- ós haltenyésztés, a méhészet régi hagyományokat őriz. A mezőgazdaság exportjából (1. táblázat) a földművelés 83,5%-, az állattenyésztés 13,1 %-, a méhészet 1,8%-, a gyümölcs- és zöldségkertészet 1,5%-, a baromfitenyésztés 0,1%-kal részesül. A 16 —17. sz.-i és a 18. sz. második felében kialakult majorsági gazdálkodás azonosítása, amint azt Kozlovszkij is megállapítja, a latifundiumon megjelenő ipari létesítmények, manufaktúrák miatt sem lehetséges. A földesúri ipar természetesen mezőgazdasági jellegű. Legjelentősebb ipari vállalatok a szeszfőzdék, a gabonamalmok, az építőanyagokat előállító manufaktúrák. Nyugat- és Közép-Bjelorusszija 124 uradalmában 282 szeszfőzde, 186 gabonamalom, 24 tégla-, cserépégető, 23 fűrésztelep, 25 textilfeldolgozó, 10 fémmegmunkáló, 10 papír, bőripari, összesen 560 üzem működött (7. táblázat). A mezőgazdaság új ágazatainak megjelenése új szükségleteket, pl. üveg-, melegház építése, raktározás, gyapjúfeldolgozás teremtett. Az ipari létesítmények üzemeltetéséhez szükséges nyersanyagot saját forrásokból fedezték. Hajtóenergiaként a szél ós víz energiáját hasznosították. Mindegyik uradalom új ipari komplexumokkal bővül, amelyekbe megfelelő számú és előképzettséggel rendelkező munkásra van szükség. A jobbágyi és bérmunka felhasználását, a bérmunka jellegét, a jobbágyterhek fokozódását, a piaccal fenntartott kapcsolatokat a monográfia III. fejezete tárgyalja. A jelentkező munkaerő-problémák megoldására a nagybirtokos különböző eszközökhöz nyúlt. Növelte a jobbágyok robottcrhét. Pl. Szelec birtokon 1753-ban havonként 12 nap, 1774-ben pedig 20 nap robotot kellett teljesíteni egy telek (voloka — számításom szerint l voloka kb. 20 gyeszjatyina szántó, 1 gyeszjatyina = 1,09 ha) után. Ez a szám 1753-ban átlagosan „füstönként" 3, 1774-ben 2 napot jelentett. A heti 2 napos „füstönkénti" robot is azt bizonyítja, hogy előrehalad a jobbágytelek aprózódása, a jobbágyság földtől való elszakítása. ,,A robot territoriális elterjedtsége Bjelorusszijában", „A robot