Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

BESZÁMOLÓ 1115 emlékezésekre is. Az előadó hangsúlyozta, hogy a kérdés érdembeni kifejtése egész monográfiát tenne szükségessé, így csak néhány fontos mozzanatra tud rámutatni. Az együttműködés alapját az adta meg, hogy a Sarló programjában szembefordult az ellenforradalmi irrendentizmussal, ahogy azt 1929-ben a Sarló egyik kiemelkedő vezető egyénisége, Balogh Edgár is hangsúlyozta: az irredentizmus még feudális eredetű, a kisebbségi magyarságnak már nemzeti érdekévé vált a békeszerződésekben rögzített új állami keretek közt való tevékenykedés és politikai-kulturális kibontakozás. A szlovák főiskolásokkal való kapcsolat a szláv—magyar kulturális érintkezés fontos területe volt, Balogh Edgár és a Győrv Dezső megénekelte ,,új arcú magyarok" ennek sok pozitív részletét dolgozták ki, hiszen ez vezet a szláv—magyar érdekközösség felismeréséhez. Ettől a mozgalomtól a magyar kormányzat félt. Az együttműködés kereteit 1929 második felétől egyideig a Balfront biztosította, később az Intelligencia Blokkja Szlovákiában. A Balfront 1931 júniusi konferenciáján a Sarló képviselői azzal vettek részt, hogy javasolják egy Nemzetiségi Bizottság létrehozását a kisebbségi kérdés tanulmányozására, de a cseh kommunisták messzemenő szolidaritása a csehszlovákiai kisebbségekkel fölöslegessé tette ilyen külön szervezet létrehozását. A Dav-nak mintegy megfelelője volt 1931-től a Fábry Zoltán szerkesztésében megjelenő Út c. folyóirat. Mindkettő a marxizmus—leninizmus alapján állt, a szlovákiai valóságot mérte fel, a Dav elsősorban szlovák, az Üt magyarlakta területeken. Mindkét folyóiratban számos, a napi politikai eseményeket szélesebb távlatba helyező marxista szellemű tanulmány jelent meg, helyet kaptak bennük a kibontakozó szocialista irodalom színvonalas alkotásai, hazaiak és külföldiek egyaránt. Az irodalom mellett a kultúra egyéb ágai, különösen a színház iránt is nagy érdeklődést tanúsított a két folyóirat. A filozófia, a tudományok különböző kérdéseivel is foglalkoztak. Sokszor szerveztek ankétokat politikai s kulturális kérdésekről, helyet adtak munkás- és parasztlevelezők írásainak. Az Üt keményen bírálta az ellenforradalmi Magyarországot és a csehszlovákiai jobboldali magyar pártokat, a Dav a szlovák burzsoáziát és pártjait. Ugyanakkor nem hanyagolták el a magyar és szlovák nemzeti hagyományok szocialista szellemű ápolását. Sok tanulmány foglalkozott mindkét folyóiratban a Magyar Tanácsköztársaság történetével, a szlovákiai magyar munkásmozgalom történetével is. Az elvi azonosság mellett meglevő különbségek a szlovákok és a csehszlovákiai magyarok eltérő helyzetéből adódtak. Magyar részről az ellenforradalmi rendszer és szlovákiai szövetségesei elleni harcot tartották fontosnak. A Dav a cseh—szlovák viszonnyal foglalkozott sokat; a cseh burzsoázia bírálata mellett hangoztatta szolidaritását a cseh progresszióval. A két folyóirat szoros kapcsolatban állt egymással. Az Út megjelenésekor a Dav-ban egy névtelen magyar értelmiségi a csehszlovákiai magyar polgári pártokat a pesti mentalitás provinciális kifejeződésének nevezte. A Dav azzal ajánlotta az új magyar folyóiratot olvasói figyelmébe, hogy benne a Dav-hoz hasonló mozgalom bontogatja szárnyait. A szerkesztőség külön üdvözölte a magyar folyóiratot. Később is állandóan figyelemmel kísérte a Sarló mozgalmát, szerkesztői észrevételeiben hangsúlyozta, mennyire azonos alapon áll a Sarló. Közös szociográfiai kutatásokat is folytattak. A Sarló ehhez kapcsolódóan szociofotó-kiállítást rendezett 1931-ben, s a kiállítást a szlovák J. R. Poniöan nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy korábbi előzmények mellett a