Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

1110 beszámoló Hitler a kisantant megbontására törekedett, Jugoszlávia és Románia semlegesítésére és Csehszlovákia elszigetelésére, s ehhez magyar segítséget várt; Magyarország hagyjon fel azzal, hogy revíziós követeléseit egyidejűleg minden irányba hirdeti, egyezzék meg Jugoszláviával, hozzon létre modus vivendit Romániával, és teljes erejével forduljon Csehszlovákia ellen. A Gömbös-kormány az utóbbi vonatkozásban engedett a német követeléseknek, ami a magyar—csehszlovák kapcsolatok további romlására vezetett, a magyar kormány elutasította a Hodza-tervet. 1936—37 fordulóján mégis javulás következett be, a csehszlovák kormány ugyanis aggodalommal látta a nyugati hatalmak tétlenségét a német előretöréssel szemben. Magyarországon a totális fasiszta diktatúra kísérletének kudarca teremtett kedvező feltételeket a közeledéshez, valamint az a zavar, amelyet a Csehszlovákiának tett német megnemtámadási ajánlat a magyar vezető körökben okozott. A Darányikormány elfogadta a kisantant ajánlatát tárgyalások indítására, hogy ezzel a német kormányt zsarolja. A tárgyalások a kisantanttal megnemtámadási egyezmény kötése, Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismerése és a kisebbségi kérdés körül folytak ; a magyar kormány az utóbbiban teendő engedményektől tette függővé magatartását, azonban a nemzeti önrendelkezés alapjában véve demokratikus elvét itt reakciós célokra használta fel. A tárgyalások 1937 őszén német befolyásra megszakadtak, Románia a kisebbségi kérdés miatt nehézségeket támasztott. A csehszlovák kormány ekkor kétoldalú megegyezésre törekedett Magyarországgal, ajánlatát azonban a magyar kormány válasz nélkül hagyta. Ausztria német megszállása után a tárgyalásokat megújították, s az Imrédy-kormány idején gyorsították is. Ebben az angol külpolitika állásfoglalása játszott jelentős szerepet, mert ez a kisantanttal való megegyezést kívánta. Az angol kormány azonban hamarosan felhagyott ezzel az Anschluß után rövid ideig gyakorolt politikájával. így került sor a felemás bledi egyezményre, melyet a magyar kormány csak Romániával és Jugoszláviával parafált, Csehszlovákiával szemben azonban ettől elzárkózott, a magyar kisebbség ottani helyzetére hivatkozva, holott bizalmas körben a magyar politikusok a valóságnak megfelelően elismerték, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség messzemenően jobb helyzetben van, mint a romániai vagy jugoszláviai, bár Csehszlovákián belül sem nyert megoldást a kérdés. A csehszlovák kormány azonban maga is képtelen volt ebben a vonatkozásban reális kompromisszumra. Ez tette lehetővé, hogy München napjaiban a magyar kormány a végsőkig élezze a helyzetet. A München után a csehszlovákiai magyar kisebbségnek felajánlott autonómiával a magyar kormány már nem elégedett meg de tulajdonképpen az első bécsi döntés területi rendezésével sem. Csakhogy most már a németeknek behódolt autonóm szlovák kormánnyal, a Tisorezsimmel állt szemben, amely a magyar—szlovák ellentét fenntartását kívánó Hitler segítségével 1939 márciusában létrehozta a szlovák bábállamot. Magyarország — Kárpát-Ukrajna egyidejű birtokbavételével — segítséget nyújtott Csehszlovákia szétzúzásához. Az előadó befejezésül utalt a KMP és a csehszlovákiai magyar baloldal erőfeszítéseire a csehszlovák köztársaság védelmében. Alena Bartlová, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa „Szociális aspektusok a nemzetiségi kérdés megoldásában a két világháború közti Csehszlovákiában" c. előadását