Századok – 1976
Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V
a sárospataki ülésszakról 1103 és prágai egyetemi tanulmányai magas műveltséget és európai látókört is biztosítottak Rákóczi számára, amely európai utazásai révén még tágult is. Tanulmányozta a legmodernebb francia államelméleti munkákat, és ismerte a kereszténység különböző felekezeteinek békés egyesítését célzó uniós tervet, és ennek hatása sem tagadható. Rákóczi világnézetének alapja minden természettudományos érdeklődése mellett is a római katolikus vallás volt, de megérintették a korai felvilágosodás törekvései is, ezért befelé forduló, mások iránt türelmes, személyes hit formájában jelentkezett ez nála. Locke és Pufendorf ebben az időben keletkezett tolerancia-elméletétől különbözött Rákóczi tolerancia-rendszere, amennyiben nála a vallásszabadság azonos volt az egyházszabadsággal, és ebből következően az egyházszervezés szabadságával. Rákóczinak nem volt szüksége nyugati elméletek átvételére, a sajátos történelmi fejlődés során a nyugati művelődési elemek az egyházi élet területén is a magyar viszonyokhoz asszimilálódtak, az erdélyi törvényhozás pedig vallási toleranciában meg is előzte a nyugatot. Rákóczi még ennél is tovább ment, amikor elvben leszámolt a földesúri joggal a vallás kérdésében, és a vallást alárendelte a haza ügyének, gyakorlatilag pedig el tudta érni, hogy a szabad vallásgyakorlat elvét törvénybe foglalják. * A nemzetközi tudományos ülésszak május 26-án este Köpeczi Béla akadémikus, az MTA főtitkár-helyettese zárszavával ért véget, aki azt hangsúlyozta, hogy az elhangzott előadások és korreferátumok, valamint az ezeket követő viták egyrészt összegezték az elmúlt két évtized kutatási eredményeit, másrészt kijelölték a további feladatokat. Igen nagy jelentőségű annak a törekvésnek az érvényesülése, hogy ne önmagában, hanem nemzetközi viszonylatokban vizsgáljuk a Rákóczi-szabadságharcot. Közép-Kelet-Európa relációjában első ízben itt sikerült teljességében bemutatni e kapcsolatok tartalmát. Az angol, holland kapcsolatok, a közvetítés és a béketárgyalások kérdése azonban háttérbe szorult, ezek diplomáciatörténeti összegezése további munkálatokat igényel. A gazdaságtörténetben új eredmények születtek, az ipar és kereskedelem fejlődésének vizsgálata során még további eredmények várhatók. A legnagyobb vita a társadalomtörténeti kérdések körül folyt. Sok új eredményt hozott a jobbágyság helyzetének feltárására irányuló kutatás, de további elemzés szükséges a katonáskodó parasztok felszabadítása kérdésében, elsősorban a gyakorlati megvalósítás vonatkozásában A nemzetiségek részvételének feltárását, mint ezt az ülésszak is meggyőzően bizonyította, a közös harc szempontjából végezzük. E területen is újabb eredmények vannak, és ezeknek további szisztematikus kutatásra kell ösztönözniük A szabadságharc államának jellegét sikerült tisztázni: erre az államra az átmenetiség a jellemző, a háborús körülmények és az idő rövidsége megakadályozta az abszolutista állam megteremtését, de a rendiséggel szemben érvényesült az abszolutista központosítás. Az ülésszak gyengéje volt, hogy nem sikerült kellő mélységben foglalkozni a nemességgel, egyes rétegeinek a politikai gyakorlattal szembeni állásfoglalásával. Háttérben maradt a polgárság és az értelmiség tevékenysége is, a szétdarabolt tárgyalás helyett szintézisre lett volna szükség. Művelődéstörténeti területen egyetértés volt a nemzeti műveltség értékeinek felhalmozódása és továbbfejlődése vonatkozásában. Itt is sok feltárnivaló van azonban még, és szükség lenne forráspublikációkra, elsősorban a nem-7 Századok 1976/6.
