Századok – 1976

Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI

KORAI FELVILÁGOSODÁS ÉS NEMZETI MŰVELTSÉG 1057 politikai traktátusában megdöbbenve emlegeti a magyar népiskolázás szinte teljes hiányát. A jóindulatú idegen szemlélő arról beszél, hogy szinte megyényi területek falvaiban alig akad népiskola.2

1

Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában így ír: ,,Az ilyen scholáknak tartások s felállatások oly szükséges, hogy valamely országban tartományban s várasban nincsen, megcsalhatatlan jele, hogy az ország, tartomány és váras a temérdek tudatlanságnak tengerében borult be s az Isten országától is messze vagyon. Minekokaért szintén oly szükséges a keresztyén s hazáját igazán szerető fejedelmeknek effélét állítaniok, mint másféle scholákot, holott azoknak is az a fundamentomok."22

Itt már felsejlik a Bessenyei-féle felvilágosodott igazság: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen soha." Ilyenfajta szemléletre azonban még csak Apáczai lángelméje képes, aki az egész magyar közoktatásügyet egységben tudja látni. A legnyomatókosabb és legpolitikusabb mégis Medgyesi Pál volt, mert ő a demokratikus presbitériumot az anyanyelvi művelődéssel együtt követelte: „Legelsőben is azt mondja [ti. az ellenkező fél]: Az Presbyteriumot szívünk szerónt kívánnók bevezetni, ha a mi kösségünk [=köznépünk] nyavalyás és szolgai (jobbágyi) állapotja és arra való alkalmatlansága engedné ... A nagy Rend [= a főrendek, a nemesség] ilyeneket is forgat: 1. A mi jobbágyaink dolgaik felől elvonattatnának. 2. Jobbágyink fiait kezünkből kivennék. 3. Jobbágyink lennének a mi intőink, s mi nagyobb, ők lennének az Ekklésián bíráink, s azok után kellene nekünk sompordálnunk. 4. Egyébként is penig mily rút viszálkodásra adna ez okot a Tanétó rend [=a papság] és a nagy emberek között. — De mondjad: Majd jobbágyommal ülnék lábaslag [=egymás mellett] a Presbyteriumban ! Hát az Isten igéjének hallgatásában miért ülsz? — Talám tudatlanságokról szólnál? Abban nagyobb akadályt látok, s nemcsak a jobbágy ilyen, hanem egyebek is nagyrészét. De ki bűne, hogy tudatlanok? . . . Először pedig haladék nélkül a magyar írás-olvasásra való oskolákat (mint ez már elvégeztetett dolog volna) valahol lehetne, el kellene indétani."23 A hétköznapok puritánizmusára Bethlen Miklós önéletírásából idézhetünk példát: „Még in anno 1667. kezdettem volt prédikátor-házat csináltatni [ti. Bethlenszentmiklóson]; az megkészülvén, fogadék prédikátort, Uzoni Balázst, néhai condiscipulusomat, Apáczai János tanítványát, honn tanult emberben sok akadémikust tudományával, buzgóságával meghaladó merő apostol embert ... Ez az Uzoni fundálá itt a reformata ecclesiát, itt is asthmaban hala meg; az Ur házának szerelme emészté meg, mert noha Bethlen Farkas, kivált először semmit sem fizetett néki, mégis mindennap kétszer tett nála könyörgést, nálam kétszer. Scholát is csináltata vélem és mind férfi, mind leány gyermekeket tanított."24

Felfoghatjuk ezt a nagy angol teoretikus William Perkins vagy Richard Baxter munkamorálja 'magyar változatának, s ha nem lettek volna a népnevelésnek ilyen megszállottjai, aligha akadtak volna a század 21

Comenius Magyarországon (szerk. Kovács Endre), Bp. 1970. 98-99. (De cultura ingeniorum) és Bán I.: Irodalomtörténet (It.) 1950/4, 108. (Gentis félicitas). Vö. még Pedagógiai Szemle, 1958, 964 — 972 (Makkai László). 22

Bp. 1959, 367 (Magyar Klasszikusok). 23

A Dialógusnak Révész Imre által válogatott szemelvényei közül, Ref. Egyház, 1950. nov. szám, 28 — 29. 24

Bethlen Miklós Önéletírása (Sajtó alá rendezte V. Windisch Éva, Bp. 1955, I. 235 — Bán: Apáczai. . . 542 — 543.