Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
1046 ] В,. VÁRKONYI ÁGNES Tévedés lenne azonban, ha mindezt egyedül Rákóczi politikájából vezetnénk le, vagy a szabadságharc egy-két esztendei eredményének tulajdonítanánk. A már korábban meglevő tendenciák szabad fejlődése előtt nyílt most lehetőség. Hiszen a szabadságharc gazdasági nyertesei a vállalkozók, a vashámorosok, a bányapolgárok, és az új magyar államot kölcsöneikkel segítők, mindazok, akik valami módon átverekedték magukat az elmúlt évtizedek Habsburg gazdaságpolitikájának akadályain. S a példátlan nehézségek sem csupán a szabadságharc számlájára írhatók, még a rézpénz esetében sem. „A szegénység hírünk nélkül ne terheltessék", „a szegénység konzerváltassék". Ilyen s hasonló parancsait sokat idézhetnénk. Védte a jobbágyokat a katonák, földesurak, vármegyei tisztek hatalmaskodásával szemben. „Jobbágyfogdosásnak nincs most itt az ideje", — ez és hasonló kijelentései és döntései arra vallanak, hogy fellépett a jobbágyok örökös földhözkötése ellen, de kevés esetet ismerünk, hogy általános következtetéseket vonjunk le, s itt még mélyreható kutatásokra lenne szükség. Bizonyos azonban, hogy kora színvonalán álló jobbágyvédelmi politika jellemezte.55 Erőssé, állóképessé akarta tenni a parasztságot, hogy elviselhessék az állam terheit. Első eset a magyar történelemben, hogy az államfő ajtaja állandóan nyitva áll a jobbágyok előtt. Sok száz folyamodvány bizonysága szerint minden panaszt meghallgattak, kivizsgáltak és a lehetőség szerint segítették a rászorulót.5 6 De azt sem hallgathatjuk el, hogy az úrbéri szolgálatot megtagadó jobbágyokat Rákóczi nem egyszer fegyveres erővel szorította engedelmességre. Miként egyeztethető mindez össze jobb ágy védelmi politikájával? Richelieu szerint : Az uralkodónak védenie kell a népet a mohó és telhetetlen hatalmasokkal szemben a közügy, az állam érdekében. De —- és ez a lényeg: az állam érdeke az, hogy minél több adót fizessenek és minél több szolgáltatást adjanak. Különben — írja XIV. Lajos államminisztere: ,,ha a népek túlságos jólétben volnának, lehetetlen volna őket kötelességeikre rászorítani. Nem engedi a ratio, hogy minden teher alól felmentsük őket ... ha az adótól mentesek volnának, azt hinnék, hogy engedelmességre sincsenek kötelezve. Öszvérekhez lehet őket hasonlítani, melyek hozzá lévén szokva a teherhez, jobban romlanak a pihenésben, mint a munkában."57 Vagyis a feudalizmus osztályviszonyai uralkodnak: az abszolutizmus nem osztályok feletti állam. Azonban éppen az osztályviszonyok fenntartása érdekében az államhatalom igen fejlett jobbágypolitikára kényszerül: beleszól a földesúr—jobbágy viszonyba, új jövedelmi lehetőségeket nyit és kegyetlenül megköveteli a parasztságra háruló adóterheket. Rákóczi soha nem zárkózott el a szegény nép gondjai elől, kora viszonyai között is páratlan társadalmi érzékenység jellemezte. Érzelmek azonban nem 55 A „jobbágyvédelem" fogalmát történetírásunk a felvüágosult abszolutizmussal kapcsolatban használta. Vö.: Eckhart F.: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1761 —1790-ig. Századok, 1956. Acsády I. „A jobbágyvédelem kora" cím alatt tárgyalja az 1711 — 1848-i időszakot. Acsády : A magyar jobbágyság története. 337. 56 Jobbágyfolyamodványok alapján először Pach Zsigmond Pál írt Rákóczinak a jobbágyok javát szolgáló intézkedéseiről, ld.: i. m. A Magyar Történészkongresszus [1953] előadásainak tanulmánykötetét. A Rákóczi-szabadságharc történetéből. Bp. 1954. 54 — 56. Mélyrehatóbb vizsgálatokra szolgáló folyamodvány válogatás: Esze T.: Kuruc vitézek folyamodványai. Bp. 1955. 57 Richelieu : i. m. 198 — 199.
