Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ES ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁG 102 ö és társadalmi viszonyokkal általánosan egybehangolva megvalósítani. Azt, amit a hegyaljai felkelők, vagy a Nógrád vármegyei parasztok követelnek, hogy az urak ne vessék a „közönséges terhet" a szegénység nyakába, vagyis arányosabb adórendszert valósítsanak meg, nem tudják keresztülvinni. A századfordulón a Habsburg-udvar hatalmas államkölcsönökre szorult, ós többek között Magyarország és Erdély réz- és higanybányáit kötik le angol és holland hitelezőiknek. 1703-ban pedig, mikor az udvari hitelező hirtelen halála miatt az államadósságok kielégítésére Magyarország 1704, 1705. évi adóját is beszednék, az egész Habsburg-birodalom csőd szélén áll. A Habsburg-abszolutizmus dinasztikus célokat szolgált, az udvari arisztokrácia és a magyar főurak, nemesek egy csoportjának szűk bázisára épült, magyarországi hatalmát a rendekkel kötött kompromisszumával és katonai erővel valósította meg. Gazdaságpolitikája mellett fejlődött az amúgy is erős cseh manufaktúra-ipar és az osztrák örökös tartományok gazdasága. Viszont tények sokasága bizonyítja, hogy Magyarország a birodalom többi országával szemben a bekerítettség sőt mi több, az alárendeltség állapotába jutott fokozatosan, s a fejlődésbeli szintkülönbség olyannyira megnövekedett, hogy a szükségszerű gazdasági alárendelődés és kiszolgáltatottság viszonyai vetítették előre árnyékukat. Mindaz, ami al 7. század utolsó harmadában a Habsburgbirodalom államrendszerébe kapcsolta Magyarországot, a második jobbágyság viszonyainak tendenciáit erősítette meg. Nyilvánvaló, hogy az államhatalom vezetőit ilyen vonatkozásban nem vezették, nem vezethették tudatos szándékok, tagadhatatlan azonban elhatározásaikban a birodalmi elvnek, a dinasztikus állameszmének, a tudatos németesítésnek mindent alárendelő koncepció. Nem valósították meg az abszolutista államhatalmak történeti feladatait: a belső rendet, biztonságot, az ország gazdasági erőinek összefogását, az ipar és kereskedelem támogatását, a rendi erők visszaszorítását a polgárság és a jobbágyság védelmében és az anyanyelvi művelődés, a műveltség szekularizációjának országos ösztönzését, mindazt, ami a társadalmi és nemzeti fejlődós egybekapcsolódását segítette a feudális viszonyok között. Sőt, amint láttuk, a refeudalizáció malmára hajtották a vizet, a szétziláló tényezőket erősítették.3 0 Természetes, hogy a Habsburg-abszolutizmus Magyarországon és Erdélyben nagy, országos társadalmi ellenállást váltott ki. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ezekben a mozgalmakban társadalmi és országos közösségi érdekek sodródtak egybe, mint hogy fő színtereik is a gazdasági kulcshelyek: az adriai tengerpart, a bányavárosok, a kereskedelmi utak menti városok, a határszéli vármegyék falvai s a Hegyalja. Sókereskedósből élt jobbágyok, mezővárosiak, mint például Esze Tamás, az adó elől bujdosásra kényszerültek, szőlőtulajdonos parasztok, kisnemesek, volt végvári katonák és a városok szegényei, magyarok, szlovákok, ruszinok, románok fordulnak a Habsburg-államhatalom 30 A Habsburg-abszolutizmusnak Magyarország fejlődésében betöltött szerepéről általánosító igénnyel Ember Oy. : Die absolute Monarchie der Habsburger als Hindernis der ungarischen nationalen Entwicklung. Bp. 1955. Etudes des délégués Hongrois. X. congrès international des sciences historiques — Rome. 1955. Az 1961 — 1962-i vitának a Habsburg-abszolutizmussal foglalkozó előadásai —• Várkonyi : A Habsburg-abszolutizmus a XVII. század második felében, H. Balázs E. : A felvilágosult abszolutizmus a Habsburg-birodalomban, Incze M. : A Habsburg-abszolutizmus a Szent Szövetség korszakában — és az előadások vitája, Molnár E., Pach Zs. P., Mályusz E., Hanák P., Köpeczi В., Wittman T., Niederhauser E., Perjés O. hozzászólásai tisztázták a Habsburgabszolutizmus magyarországi berendezkedésének történeti szakaszait és kialakították a további kutatások alapvető szempontjait.
