Századok – 1976
Tanulmányok - Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Európa 1009/VI
1012 KÖPECZI BÉLA A küzdelem vezető ereje a feudális körülmények között csak a nemesség lehetett, ezért a fejedelem törekedett megnyerésére és nem is kis sikerrel. A nemesi program elfogadása nem akadályozta meg abban, hogy fontos reformokat indítson el, még úgy is, hogy időnként lényeges kérdésekben szállt szembe az uralkodó osztály érdekeivel. így gazdasági téren mentesítette a földesúri szolgáltatások alól a katonáskodó jobbágyokat ós családjukat, majd a háború költségeinek fedezésére bevezette a közteherviselést. Megkezdte a reguláris hadsereg megszervezését, s bár ez a kísérlet nem járt teljes eredménnyel, a gyengén felfegyverzett és fegyelmezetlen hadak nyolc esztendőn keresztül fel tudták tartóztatni a császári túlerőt. A protestánsok jogos sérelmeinek orvoslásával és a jezsuiták kiutasításával meg tudta teremteni a viszonylagos vallási békét. A rendelkezésére álló rövid idő alatt is fejlesztette az ipart, a kereskedelmet és a kultúrát. A nemesség egy része szemben állt Rákóczi központosító törekvéseivel. Az ónodi országgyűlésen fellépő ellenzék a rendi kiváltságokat védelmezte s nem a nemzeti jogokat. Az egység helyreállítása ezek után már csak ideiglenes volt: a nemesség többsége a Habsburgokkal való megegyezést kereste. A jobbágyság viszont a nemesek hatalmának megerősödése és a saját helyzetének romlása miatt elkedvetlenedett. A belső ellentétek gyengítették az új államot, amely már kezdetben is külső és belső okok miatt kompromisszumokkal kísérletezett. Az átmeneti államforma végig fennmaradt, hiszen a rendek hiába mondták ki 1707-ben a Habsburgok trónfosztását, sem Miksa Emánuel bajor választófejedelem, sem más jelölt nem fogadta el a magyar trónt, mert nem tudott elegendő erőt szembeállítani a császáriakkal. A kompromisszumok ellenére merjük állítani, hogy a Rákóczi-szabadságharc nem egyszerűen rendi ellenállás volt, hanem egy széles társadalmi bázisra támaszkodó kísérlet, mely célul tűzte ki, hogy független és korszerűbb feudális állam jöjjön létre Európának ezen a részén, s e tekintetben nagyobb * sikereket ért el, mint a bécsi udvar. 3. Meg kell vizsgálnunk ennek az államnak a viszonyát nemcsak a társadalmi osztályokhoz, hanem az akkori Magyarország népeihez is. A 17. században előrehaladt a nemzetek kialakulása is nemcsak Nyugat-Európában, ahol a kapitalista fejlődés ezt magyarázza, hanem Kelet-Európában is, ahol felülről jövő intézkedésekkel meg lehetett gyorsítani a folyamatot, mint ezt I. Péter tette reformjaival Oroszországban. Közép-Kelet-Európában a nemzetté válás szempontjából jelentős szerepet játszott a nemesség, amelynek egyes rétegei a hiányzó vagy nagyon gyér polgárság funkcióját vállalták a 19. században is. Elég megemlíteni, hogy a magyar középnemesség ilyen feladatot látott el — mint Marx is megállapította — az 1848/49-es szabadságharcban és forradalomban.8 A 16. századtól kezdve a külső ellenség elleni harcban a nemesség nemzeti * tudata megerősödik s időnként képes volt az egész ország érdekeit is magába foglalni. A külső ellenség elleni védekezés az elnyomott rétegekben, így a jobbágyságban is kifejleszti a népi patriotizmust, amely nem zárja ki a társadalmi követelésekért folytatott harcot, de ezt össze akarja kapcsolni a függetlenség 8 Vö. Marx és Engels 1848 — 49-es cikkeit.
