Századok – 1976
Folyóiratszemle - Csemomorszkij; M.N.: A Szovjetunió ipara 1928–29-ben 1002/V
1002 .FOLYÓIRATSZEMLE M. N. Csernomorszkij : A Szovjetunió ipara 1928—29-ben A gazdasági helyreállítás befejezése (1926—27) és a feszített ütemű iparosítás kezdete (1929) közötti átmeneti időszak fejlődési tendenciáit tárja fel a tanulmány. Az időszak kezdetét jellemző helyzetről a szerző egy korábbi tanulmánya adott alapos képet. (Ld.: Voproszi Issztorii, 1972. 1. szám.) Kutatásai jelentőségét egyrészt az adja, hogy a szovjet ipar fejlődésével foglalkozó igen gazdag szakirodalom eddig kevéssé vizsgálta ezt az átmeneti periódust, másrészt az, hogy az adatok csoportosítását új szempontok szerint végezte és így pontosabb képet rajzolt az ,,A" és ,,B" szektor arányáról, a szektorokon belül az egyes iparágak fejlődéséről, különböző mutatók alapján. Az iparfejlődés egészének dinamikáját, összetevőit, az ipari struktúra változásait megismertetve vizsgálja a NEP korszak befejező szakaszát, az 1925 végén már meghirdetett iparosítási politika hatékonyságát és jellegét. A cikk alapján feltárul a szovjet ipar helyzete, amely az első ötéves terv indulási bázisát jelentette. Alapvető forrásbázisa ,,A Szovjetunió gyáripara az 1927—28-as és az 1928—29-es gazdasági évben" (Moszkva. 1930) c. kiadvány, amely részletes, teljes, jól összefogott képet adott, ellentótben a későbbi statisztikai kiadványokkal, amelyek nem minden iparág termelési adatait tüntették fel, nem a közgazdaságilag helyes bontásban csoportosították az egyes ágazatok eredményeit, ezáltal megnehezítették a feldolgozó kutatómunkáját, pontatlanságokat eredményeztek. Fontos forrásnak tartotta továbbá а cikk szerzője az egyes üzemek havi, rövid jelentéseit, amelyek a gazdasági éven belüli tendenciák feltárását tették lehetővé, valamint a ,,B" szektor évi termelési eredményeit feltüntető statisztikai lapokat. Ez utóbbiak alapján Qjz es j ,B" szektor termelési értéke arányait pontosítani lehet. A statisztikák ugyanis pl. a villanytelepek adatait a ,,B" szektor termelési értékénél tüntették fel, mivel korábban ezek szinte kizárólag a lakosság fogyasztását elégítették ki. Az 1920-as évek végére azonban egyre nagyobb szerepet játszottak a különböző ipari üzemek árammal való ellátásában. Ezért Csernomorszkij szerint célszerűvé vált termelési eredményeiket az ,,A" szektor adataihoz csatolni. Míg ugyanis az 1925—26-os gazdasági évben az üzemek áramszükségletének alig felét elégítették ki a villanytelepek (a nagyobb hányadot az üzemek saját erőművei szolgáltatták), addig az 1928—29-es gazdasági évben ez az arány kétharmadra nőtt a GOELRO-terv megvalósításával összefüggésben. A továbbiakban szemléltető táblázatot közöl a szerző az 1926—29 közötti iparfejlődésről, évenkénti bontásban, az üzemek száma, a munkáslétszám, valamint a termelési értékek alapján tüntetve fel a változásokat. A táblazat elemzéséből kiderül, hogy az üzemek száma csekély mértékben (8%), a munkáslétszám annek megfelelően lassan (26%), a termelési érték viszont számottevően (67%) nőtt ebben az átmeneti időszakban. Természetesen az egyes mutatók szerint jelentős eltérések tapasztalhatók iparáganként. A fűtőanyag-termelés, a fémkohászat, az ércbányászat termelése nem tudta kielégíteni a növekvő igényeket, viszonylag lassabban fejlődött; az építőipar, a fémfeldolgozás és a gépgyártás jelentős eredményeket ért el. Az utóbbin belül a mezőgazdasági gépgyártás eredményeit emeli ki a szerző, mint a mezőgazdaság kollektivizálásának technikai előfeltételét, valamint a gyárfelszerelések, fémfeldolgozó gépek gyártását, amely az ország gazdasági önállóságát alapozta meg. Az említett két ágazat fejlődését érzékelteti, hogy az 1926—27-es évben gyártott 781 traktorral szemben 1928—29-ben már 3338-at álított elő a szovjet ipar, illetve a gyárfelszereléseken belül az 1917 előtti 74%-os import-arány, amely 1918—1927 között csaknem 70% maradt, 1928-ban 33%-ra, 1929-ben 43%-ra módosult. Itt azonban emlékeztetnünk kell a már említett adatra, amely szerint az üzemek száma 1926—29 között csak 8%-kal nőtt, másrészt arra a körülményre, hogy az
