Századok – 1976
Folyóiratszemle - Bazilev.L.: 1911.szeptember 11. rejtélye 998/V
998 .FOLYÓIRATSZEMLE A munkásarisztokrácia A. Mayer véleménye szerint ma már szintén az alsó középosztály részét alkotja. Az alsó középosztály sajátos helyet foglal el a társadalmi struktúrában, bizonyos mértékig „ütköző" réteg a tőkés és a munkás, a nagybirtokos és a paraszt között, ugyanakkor áthidaló, közvetítő szerepet is játszik közöttük. Bár a hatalmi elit lenézi és lebecsüli, a burzsoázia és középosztály számára azért fontos, mert felfogja az alulról jövő nyomást, s védelmet nyújt számára a dolgozó osztályokkal szemben. A munkásság számára viszont bizonyos mértékig példakép, a felemelkedés útja. Az alsó középosztály összetétele állandóan változik; a be- és kiáramlók számát, belső átrétegződését — nehezen körülhatárolhatósága miatt — nem könnyű megállapítani. Magatartását a társadalmi lesüllyedéstől való egyéni aggodalom és kollektív félelem határozza meg. Fennmaradása érdekében csoportokat formál az események aláhúzására, politikai pártokhoz csatlakozik, és támogatja azokat, sőt még az utcára is kivonul, hogy tüntessen. A társadalmi, gazdasági vagy politikai válságok idején az alsóközéposztály belső ellentétei mérséklődnek, osztályöntudata, politikai aktivitása megnövekszik. Alapállása — önmaga túlélését biztosítandó — konzervatív, elutasít minden forradalmi konfrontációt. Csak olyan politikai programot (és ideológiát) támogat, amely védelmezi a rendet, a tulajdont, az egyéni kezdeményezést és szorgalmat, a karriert, erős kezű kormányt ígér, megbélyegzi a gazdasági és kormányzati hatalmasságokat, a túlzott gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, a kulturális újításokat, a szexuális túlzásokat és a kozmopolitizmust. Reformokat csak annyiban hajlandó elfogadni, amennyiben azok a fennálló gazdasági-politikai viszonyok megőrzését célozzák. (The Journal of Modem History, 1975, 3. szám, 409—437 I.) V. I-L. Bazilev: 1911. szeptember 1. rejtélye Az igen gazdag szovjet és külföldi, azon belül emigráns, szak- és memoár-irodalom alapján boncolgatja a szerző Sztolipin meggyilkolásának mindmáig tisztázatlan körülményeit. Cikke bevezetőjében Sztolipin kormányra kerülését és politikáját taglalja, rámutatva ellentmondásos helyzetére. Az udvari körök tudomásul vették, mert rendet csinált az első orosz forradalom apálya idején, de a szélsőségesen konzarvatív elemek veszélyes liberálisnak tekintették reformjai miatt. 191 l-re pozíciója megingott, a cár és környezete leváltását fontolgatta. Ekkor következett be a gyilkos merénylet. A kijevi ünnepségek biztonsági előkészületeit értékelve, feltűnőnek tartja a cikk, hogy F. F. Trepovot (a hírhedt Trepov öccsét), aki főkormányzó volt, nem vonták be a biztosítás megszervezésébe. A rendezvények során úgy tűnt, tudatosan mellőzik a miniszterelnököt, hogy tudtára hozzák és a közvélemény elé tárják megingott helyzetét. A cikk szerint a biztonsági intézkedések lazábbak voltak a megszokottnál, ami ha nem is az ohrana cinkosságát, de felelősségét feltétlenül felveti. A merénylőről, D. Bogrovról szintén sokat írtak már. Bazilev szerint a legfontosabbnak tartott munkák bizonyító ereje nem elégséges. A. Musin Párizsban 1914-ben kiadott könyve, a merénylő fivére által Berlinben 1931-ben közzétett anyagok és Je. Lazarev eszer vezető 1926-ban publikált tanulmánya egyaránt hőst, forradalmárt akar láttatni D. Bogrov személyében. A jól szituált jogász gyereke minden lehetőséget megkapott a tanuláshoz, művelődéshez, utazáshoz. Musin munkája szerint már 1905-ben, 18 évesen az eszerek tudatos híve volt, később lett és maradt anarchista. Fivére azt bizonygatta, hogy Bogrov 1907 nyarán azért került kapcsolatba a titkos rendőrséggel, hogy így beépülve végrehajthassa a merényletet. Lazarev munkájából viszont az derült ki, hogy az