Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
A TŐKÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉS FEJÉR MEGYÉBEN 1045* század elején a belső piacon kívül főleg a balkáni államok, azután Németország és Belgium vásárolta termékeit. Ekkor már átlagban 300 munkás dolgozott a gyárban és az évi termelés meghaladja a 8 millió métert. 1888-ban az évi forgalom 3 millióra emelkedett. 1898-ban egyesült az ausztriai neunkircheni kékfestőgyárral. A piac ezzel még szélesebbre nyílt,5 2 hisz a neunkircheni lerakatokat is a Felmayer-féle termékekkel töltötték fel. 1863-ban alapítják a Kari-féle gyarmatáru nagykereskedést. A vállalkozást a Felmayer-cealád tőkéje is segítette. A vállalatot 1875-ben ecetgyárral, majd likőrgyárral bővítik, amelynek termékei Kelet-Dunántúl városaiban is megtalálhatók. A gyárban és a kereskedésben évi átlagban 25 fő dolgozott.6 3 A Weiss és Tull bőripari manufaktúrát 1855-ben gyárrá szervezték. Ezt a tulajdonosok azzal érték el, hogy a bőrkikészítés mellett termény felvásárlásával is foglalkoztak. Az ötvenes években Fehérvárott elsorvadt a timáripar, tehát nem volt a gyárnak helyben konkurrenciája. A hetvenes-nyolcvanas években a gyár erőteljes fejlődése figyelhető meg. 1889 után nyersanyagot a balkáni államokból importálnak, cserzőanyag pedig Lovantéról került a műhelyekbe. Termékei — elsősorban szattyán-, fehérirha- és bélésbőrkikészítmények — az Osztrák—Magyar Monarchia területén találtak piacra.54 1880-ban Székesfehérvárott cukorkakószítő műhely létesült, de ez a kiépítése utáni években alig jövedelmezett. Ekkoriban csak 3 munkás dolgozott itt. A századforduló után tőkeinvesztálással megtörtént fellendítése, s ez több termék előállítását vonta maga után. A tizes években már átlag 27 — 30 munkás dolgozott itt, akik 8 vagon szörpöt, 20 vagon cukorkát állítottak elő.55 A nyolcvanas években virágzott fel a Szammer Nyomda, amelyet Szammer Imre 1871-ben vásárolt és bővített. 1898-ban a nyomda irányítását Heekenast Kálmán veszi kézbe, majd 1902-ben meg is vásárolja. Ezidőben a nyomdaüzemben átlag 25 — 30 munkás dolgozott. Az üzlet fellendülését mutatja, hogy az ekkor már nagy múlttal rendelkező Székesfehérvár és Vidéke c. lapot is megvásárolják (1908. augusztus 15-én).5 e Márkus Simon székesfehérvári lakatosműhelyét 1861-ben létesítette. A század végére ez 20 munkást foglalkoztató üzemmé fejlődött, amelynek évi forgalma a 60 — 70 ezer koronát is elérte.6 ' Az 1872-ben létesült Légszeszvilágítási Társulat építette és működtette a székesfehérvári gázgyárat. Az alapításban kiemelkedő szerepe volt a Székesfehérvári Kereskedelmi Banknak, mely a részvények többségét megvásárolta. A gázgyár megszerezte a várostól a közvilágítási monopóliumot, amelyet a villanytelep megépítéséig (1902) gyakorolhatott. A gázgyártás azonban a villanyáram alkalmazásával nem csökkent, sőt a háztartási gáz iránt az igény egyre emelkedett. Ez a XX. század elején a gáztermelés fokozását kívánta. Az 1880— 1890-ee években a gyár évente 50 vagon porosz kőszenet és 32 vagon kokszot dolgozott fel, amelyet a későbbiekben többszörösen is felülmúlt. 1895-től a részvények zöme egy brüsszeli cég kezébe került, majd 1905-ben az augsburgi 52 FML. Felmayer és Fiai Kékfestő Gyár iratai. A gyártelep alapítására, fejlesztésére vonatkozó családi és hatósági irományok. 1. d. Ld. még: Székesfehérvár és Fejér megye ipara és kereskedelme Szent István óvóben. Székesfehérvár. 1939. 362 — 372 (a továbbiakban: Székesfehérvár ós Fejér megye ipara és kereskedelme. 1938). 63 Uo. 374-376. 54 Kétszáz esztendő. A székesfehérvári Kereskedelmi Társulat története az 1712. év óta. Székesfehérvár 1912. 322 — 323 (a továbbiakban: Kétszáz esztendő). 56 Uo. 322. 58 Uo. 320-321. 57 Uo. 306.
