Századok – 1975
Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I
86 BAKTA GÁBOK okát is abban vélem látni, hogy mezővárosaink legaktívabb, legerősebb csoportja a török kezére került, vagy hadszíntérré lett, s így az új gondok lassan elnyomták az elmúlt nagy válságok emlékét. Ezekben a kérdésekben azonban csak a további kutatás mondhatja ki a döntő szót.61 * Visszatérve kérdésünkhöz: ha György vitéz családjáról és kinevezéséről csak a legenda szolgáltat adatokat, akkor tarthatjuk-e ezeket hiteles információnak ? Először is leszögezném: a legenda tartalmaz más forrásokból ismert tényeket is, tehát egészében nem minősülhet fiktívnek. így a történeti hagyománytól kisebb, vagy nagyobb mértékben eltérő részletek szavahihetőségét külön-külön kell megvizsgálni. A család, a név kérdése csak látszólag egyszerű. Tény, hogy valamennyi okleveles forrásunk s a történetírók túlnyomó többsége Székely Györgyként ismeri hősünket. Hogy ténylegesen székely is lett volna, azt csak az erdélyi források állítják, a brassói évkönyvtől Brutusig. E kérdésben tulajdonképpen a családnév tisztázása dönthet. Hősünk Dózsa neve, mint láttuk, szintén Erdélyben volt csak ismeretes. Korai előfordulása, megismétlődése mégis hitelessége mellett látszik tanúskodni. De ez nem biztos. Az erdélyi névhagyomány ugyan feltehetően valóságos értesülést őriz, de fennmaradását végül is csak az országrész különleges helyzetének köszönheti. Ellenőrzését a György vitézt Szegedhez kapcsoló, tehát ismeretlen, s esetleg a mi mai feltevéseinkkel ellentétes értelmű hagyomány megsemmisülése miatt nem lehet elvégezni.62 A kinevezéssel kapcsolatos hírek már nem ilyen légüres térben mozognak. Láttuk, az okleveles anyag ós a legjobban értesült elbeszélő források határozottan ellene mondanak a hivatalos megbízatás lehetőségének. Meggyőződésem szerint a Székely György keresztes parancsnokká tételéről szóló történet egészében utólag kialakult, fiktív kiegészítése a valóságnak.6 3 * 61 így felesleges olyan kényszerű feltevésekkel dolgoznunk, mint hogy a megtorlás szigora megakadályozta volna a felkelés emlékének fennmaradását a nép ajkán (?!) (Féja Géza: Eposz Dózsa Györgyről. Tiszatáj, 1972/6. 10). 62 A szegedi Dózsa-hagyomány léte vagy nem-léte körül a Tiszatáj hasábjain 1972—73-ban kisebb vita folyt (Féja G.: i. m., ill. Péter László és Kulcsár Péter cikkei, a folyóirat 1972/6, 1972/10. ós 1973/2. számában). Kulcsár P. vitazárójában csak a parasztvezér fejének Szegedre vitelét látja igazoltnak, Taurinus V. könyv 196 skk. sorra, ill. a Történelmi Tár, XXIV. 261. és 280. lapjain közölt olasz levelekre hivatkozva. Azt, hogy a városnak köze lett volna a felkeléshez, illetve személy szerint Dózsához, hamis hírnek mondja. Egyrészt, mert a fejet az urak szövetségeseként viselkedő városba szokás szerint küldött diadalmi jelnek véli, másrészt, mert szerinte a Verancsics-féle kézirat (Dózsa szegedi vonatkozásainak másik forrása) szerzője szintén Szerémi, így kettejük egybehangzó állítása — ugyanaz a hamis pletyka csupán. Utóbbi állítása azonban Acsády Ignác egy tanulmányának (Verancsics Antal és Szerémi György. Irodalomtörténeti Közlemények 1894) félreértésén alapszik. Acsády itt ugyanis csak annyit szögez le, hogy a Verancsics-hagyaték kéziratát nem Verancsics Antal írta, illetve hogy Szerémi György bizonyosan Verancsics kéréséro írta le emlékezéseit (i. m. 13 és 32). A két mű szerzőjének azonosságát egyébként véleményem szerint információs anyaguk különbözősége nem teszi lehetővé. A szegedi Dózsa-hagyomány kérdése így változatlanul nyitva van. S még egy megjegyzés: Féja G. id. cikkében nyelvészekre hivatkozva feltételezi, hogy a fejbíró — talán hóhért jelent (?). 63 A kinevezési történet pontosan írja le a keresztes vezéravatás egyházi szertartásait és szimbolikáját. Ez azonban elég közismert dolog volt a korban, tehát nem bizonyíthatja a történet hitelességét.
