Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
36 PERÉNYI JÓZSEF A magyarok és a keleti szlávok honfoglalás előtti kapcsolatait vizsgálva arra a megoldásra jutottam, hogy a magyar törzsszövetség még az onogur korszakban érintkezésbe került a keleti szlávokkal. Az eddigi irodalomtól eltérően, a magyar törzsszövetség északabbra, az erdős sztyeppre helyezhető, hol mind nyelvünk bolgártörök jövevényszavainak, mind pedig az első szláv rétegnek megvoltak a kölcsönzési lehetőségei. A Juliánusz útjáról beszámoló jelentés tanulmányozása során azonnal feltűnt az előző, a keleti magyarokat Baskiriába helyező irodalommal szembeni ellentmondás. Juliánusz a honfoglalás előtt nem régen elszakadt magyarokat találta meg. A magyar törzsszövetség viszont a IX. században a Volgától nyugatra élt, tehát az elszakadt törzseket is itt kell keresni, s nem a Volga keleti partján, hacsak nem lehet kimutatni vissza vándorlásukat. Erre viszont se forrás nincs, se más érv, amivel magyarázni lehetne. Az egyes nomád népek és töredékek mindig keletről nyugatra vándoroltak. Ha viszont az elszakadt magyar töredéket Juliánusz a Volga jobb partján találta meg, akkor valahogyan meg lehet majd találni az összefüggést az említett, orosz forrásokban található nép- és helynevek és Juliánusz magyarjai között is. Ez volt a munkahipotézisem, s ezt a keleti szláv kapcsolatokat tárgyaló cikkemhez csatolt térképen fel is tüntettem.12 A már többször említett J. N. Szmirnov könyvét elolvasva kiderült, hogy a mescser kérdésnek jelentős orosz irodalma van. A legtöbb szerző a forrásokban mescsera néven szereplő népet a mordvinok egyik ágának tartja, ami szinte természetes, hisz telepeik a mordvinok mellett, sokszor a mordvin szállásterület köziepén találhatók. Ezt a nézetet ma elsősorban a régészek képviselik, akik a Mordvin-földön kiásott telepek egy részét mescsernek deklarálják, s lakóikat mordvinnak minősítik, hisz anyagi kulturájuk emlékei valóban mordvin vonásokat mutatnak.13 A források tanulmányozása azonban rövidesen meggyőzött arról, hogy a mescser néven szereplő nép főleg állattenyésztő életmódot folytatott, s rengeteg lova volt, míg a régészek szóbanforgó leletei földműves nép emlékei. Tudomásom szerint a szűkebb értelemben vett Mescsera területén mindmáig nem tártak még fel a bennünket érdeklő korból származó állattenyésztő telepeket vagy temetőket. A második nézet, amelyet annak idején F. F. Csekalin alapozott meg, a mescsereket és a misárokat a burtaszokkal köti össze.14 Napjainkban ezt a nézetet elsősorban В. A. Vasziljev etnográfus képviseli.'-5 11 Perényi József: A migyarok és a keleti szlávok kapcsolatai a honfoglalás előtt. Magyar—Orosz Történeti Kapcsolatok. Bp. 1956, 24 —25. 1. közé helyezett térkép. A további anyaggyűjtés igazolta ezt a munkahipotézist. A kérdésről egy nagyobb monográfiát szeretnék írni, melyben bemutatni szándékozom a Fekete-tengeri sztyepp és erdős puszták szintetikus jellegű történetét, amely megadja a szűkebb téma tág történeti keretét. Minthogy ehhez még hosszabb szovjetunióbeli levéltári lutatás lenne szükséges, — amelynek időpontja bizonytalan —, célszerűnek látszott az eddigi eredményeket e rövid tanulmány keretében publikálni. 13 А. П. Смирнов'. Очерки древней и средневековой истории народов Среднего Поволжья и Прикамя. «Материалы и исследования по археологии СССР.» No 26. Moszkva, 1952, 143—144. Érdekes, hogy a kérdés régéâzeti érvelését kénytelen alátámasztani az orosz őskrónikf szövegével, de azt, minthogy ott a meseserek nem szerepelnek, önkényesen kiegészíti későbbi évkönyvek szövegével. 14 Ф. Ф. Чекалин: Мещера и буртасы по сохранившимся о них памятников. «Труды III Археологического съезда в Москве в 1890 году» III. к. Moszkva, 1897. 15 Б. А. Васильева : Проблема буртасов и мордва. «Вопросы этнической истории мордовского народа.» Вып. I. Moszkva, 1960.
