Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
96 TIHANYI JÁNOS kapcsolatba Schulze-Boysennel. A Reiehswirtsehaftsministerium amerikai osztályán dolgozott előbb kormánytanácsosi, majd kormányfőtanácsosi rangban. Hézagpótló mű volna, ha mindkettőjükről megjelenne egy, a július 20-i összeesküvés jelentős alakjáról, gróf Stauffenbergről az NDK-ban több kiadást megírt monográfiához hasonló munka. A Biemat-Kraushaar könyv megrázó dokumentumokat ismertet: ötvenkét ember rövid életrajzát, fényképét és legtöbbjük búcsúlevelét, amelyet közvetlenül kivégzésük előtt írtak. Közülük legfiatalabb a 19 esztendős Horst Heilmann volt, legidősebb a 81 éves Emil Hübner. Búcsúleveleikben hitvallást tesznek a halálraítéltek. „Ami történt — írja Schulze-Boysen —, amit tettem, nem akarok arról többet írni. Mindent, amit cselekedtem, saját elhatározásomból, szívemből ós meggyőződésemből tettem . . . Ez a halál hozzám való. Valahogyan mindig így gondoltam. Ez »az ón saját halálom« — ahogy Rilke egyszer megfogalmazta !"1 7 (Berlin Plötzensee 1942. dec. 22.) Harnack leveléből: „Mindenekelőtt arra gondolok, hogy az emberiség felemelkedőben van."1 8 (1942. december 22.) Fennmaradtak Hansheinrich Kummerovnak 1943. augusztus 21-én a Berlin — Plötzensee-i börtönben elrejtett feljegyzései, amelyeket 1945 után találtak meg. (Kummerov kiválóan képzett mérnök volt, a háború alatt hadifontosságú üzemekben dolgozott. 1933 óta folytatott hírszerzést a Szovjetunió részére.) Kummerov megindokolja: miért lett hírszerző ? ,,»A kém, kémkedés« kifejezés nem adja lényegét magatartásomnak . . . Ez a magatartás, beállítottság, cselekvési mód szervesen alakult ki kommunista és szimpatizánskörökben, amikor a kommunista világnézet, Oroszországban hazát talált. Az volt a feladat, hogy műszakilag fejlesszók és katonailag felszereljék a mohó szomszédok elleni védelemre a gazdag, bíztató jövő elé néző országot, amelynek lakosai, bár remek emberek, de rossz műszakiak. Ezért az egész világon segítették őket barátaik tanácsokkal ós tettekkel és átadták nekik minden használható ismeretüket, különösen a fegyverekét ós katonai titkokat, amelyek egy Oroszország elleni támadással függtek össze. Ezáltal lehetővé vált egy sikeres védelem. Az egész világon levő elvbarátok nyilvánvalóan nem vándoroltak ki Oroszországba . . . így történt, hogy özek a barátok legjobb lelkiismerettel és idealizmusból az önző, pénzéhes hadfelszerelési cégek műszaki titkait Oroszországba exportálták. így tettem ón is."19 Találó, eredeti megfogalmazás. A proletár nemzetköziség plasztikus kifejtése egy német kommunista hírszerző kezeírásával a Gestapo börtönében, a biztos kivégzés árnyékában. Rothfels is megemlékezik ezekről az emberekről, amikor idézi Schulze-Boysen -nak szüleihez írott biicsúle veiéből: „Európában szokássá vált, hogy vérrel hintik el a szellemiség magvát." Továbbá: „Arvid Harnackról Roeder ügyész, a hírhedt véreb maga mondta: férfiként halt meg".20 Martini is kénytelen megállapítani: „Kuckhoff kiemelkedő személyiség volt . . . általában némely levél, amelyet a »Rote Kapelle« tagjai utolsó órájukban írtak, szokatlanul megragadó."21 A „Geheime Kommandosache"-nak minősített periratokból kitűnik, hogy a bírósági tárgyalásokon kiket ítélt halálra és börtönbüntetésre a birodalmi haditörvényszék. Hitler a börtönbüntetések közül többet nem hagyott jóvá, ós az új tárgyalás halálos ítéleteket hozott (pl.: Harnack amerikai származású feleségére, Mildredre). A könyv emléket állít ezeknek az embereknek. Tevékenységük, amelyért életüket áldozták, különböző 17 Biernat—Kraushaar : i. m. 48. 18 Uo. 62. 19 Uo. 124. 20 Rothfels: i. m. 16. 21 Martini : Wer dirigerte die „Rote Kapelle" 1 - Die Welt. 17. Okt. 1966. Nr. 242.
