Századok – 1975

Történeti irodalom - Tanulmányok Tolna megye történetéből. V. köt. (Ism. Degré Alajos) 739/III–IV

742 TÖIITÉNETI IRODALOM hogy — az Urbáriumból folyó kötelessége ellenére — a megye bármiként is védelmébe vette volna a jobbágyokat. Szita János dolgozatának fóleg a témája figyelemre méltó: a dualizmus első évei költségvetési gazdálkodásáról írt. Alig ismerjük a megyék gazdálkodását, annak szabályait, az osztrák szabályok szolgai átvételét, a pénzügyek terén korán meginduló s a kicsinyességig aprólékos minisztériumi gyámkodást. A szerző túlságosan támaszkodik az 1848 előtti viszonyok vázolásánál a törvényekre. Sok kérdésre talált volna adatot a Corpus Statutorumban is; a Statutumok — ha nem is hajtották végre azokat sokkal jobban, — mégis közelebb álltak a gyakorlati élethez. Néhány igen jellemző megállapítása van a dolgozatnak. így, hogy a megyei hajdúk bére nagyjából a kőműves segédmunkások keresetének felelt meg. Ilyen bérért nehéz volt tettrekész, képzett és fegyelmezett embereket szegődtetni. Máthé Gábor a közigazgatás és igazságszolgáltatás hatásköri rendezésének kérdéseiről szóló dolgozata a „királyi bíróságok" létrehozásának előkészítő munkáival foglalkozik. Széleskörű forrásfelhasználás alapján bizonyítja, hogy az új bíróságok megszervezése és az önkormányzatok új rendezése párhuzamosan, egymással szoros kapcsolatban történt, 1870—71-ben. A vármegyék igyekeztek minél többet megőrizni a bírói hatáskörből, némi sikerrel (kihágási bíráskodás, rendőri ügyek), másrészt igyekeztek minél nagyobb befolyást szerezni az új bíróságok személyi összetételére. Ez a befolyás azonban a kormánytól függő főispánok kezében vált fegyverré. Kár, hogy a dolgozat — bár lényeges részében Tolna megyei levéltári anyagra támaszkodik —, aránylag kevés konkrét tolnai problémát és ügyet említ. Révész T. Mihály a közigazgatás 1929. évi újjászervezésének Tolna megyei problémáiról írt cikke röviden vázolja az 1929 : 30. tc. megalkotásának szükségességót, ti., hogy a kormány nem mert a régi szabályok alapján törvényhatósági bizottsági választásokat megkockáztatni, és sommásan ismertetve a törvénynek a bizottságra vonatkozó rendelkezéseit, teljes részletességgel tárgyalja a Tolnában történteket. Talán kissé túl terjedelmesen közöl idézeteket a megyei vezetők eléggé üres, bombasztikus nyilatkozataiból, amikből semmire sem lehet következtetni. Ügyesek a választási visszaélésekről felhozott példái (Ozora), és az új bizottság társadalmi összetételének rövid jellemzése. Részletesen ismerteti az 1930-ban tartott belügyminisztériumi hivatalvizsgálatról szóló jelentést, mely az alispánon kezdve számos tisztviselő hanyagságát, késedelmességét megállapította, de fegyelmi eljárást csak egy főszolgabíró ós egy szolgabíró ellen indítottak, ós ezek is igen enyhe büntetéssel végződtek. Csizmadia Andor nagy összeállítása Tolna megye szabályrendeleteiről első kísérlet arra, hogy egy megye teljes jogszabályalkotását összefoglalóan bemutassa. Bepillantást enged abba az áttekinthetetlennek látszó dzsungelbe, amit egy megye szabályrendeletalkotása jelentett, a rengeteg ismétléssel, újjászerkesztéssel. Érdekes példáját mutatja a vármegye és a kormány viszonyának, bemutatva, mikor alkot jogszabályt a megye saját kezdeményezéséből, mikor a kormány utasítására. Ez utóbbi sokszor csak látszatra jogszabályalkotás, mert valójában csak néhány helyi adalékkal egészíti ki a kormány által oktrojált szabályokat. A roppant anyag persze nehezen áttekinthető, de jól kidomborítja a viszonyok változásával átalakuló jogszabályalkotás társadalmi, történeti és — olykor — hatalmi tényezőit. Nagyon érdekes az a fejtegetés, mely a kormány és a megye viszonyának a XIX—XX. század fordulóján történt megváltozását mutatja be. A szép kötetet méltó módon zárja le Bihari Ottó rövidebb összefoglalása Tolna megye 1946—1949 közötti közigazgatásáról. Úgy is mondhatnánk, magisztrális értékelés azokról a történelmi erőkről és hatásukról, amiknek egyes részleteit Puskás Attila a IV. kötetben ismertette. Átfogóan értékeli az 1946-ban végrehajtott В lista hatását a megyei közigazgatási személyzet összetételére, amely valójában a burzsoá hivatali szervezet lebontásának első lépése volt. A főispáni és alispáni szék betöltésében bekövetkező többszörös változás az erőviszonyokat erősen megváltoztatta, így kerülhetett sor az 1949. évi közigazgatási terv megalkotására, mely elsősorban munkásoknak és parasztoknak jegyzői tanfolyamra küldését sürgette. Befejezésül még annyit, hogy a gazdag tartalmú kötet nagyon szépen van illusztrálva, bár néhány felesleges és nem jellemző fénykép (királyi pecsét képe) is helyet kapott benne. Degré Alajos