Századok – 1975

Történeti irodalom - Fink; Kristina Maria: Die Österreichisch-Ungarische Monarchie als Wirtschaftsgemeinschaft. Ein historischer Beitrag zu aktuellen Integrationsproblemen (Ism. Varga László) 732/III–IV

736 TÖIITÉNETI IRODALOM ellenfelekre" 230. Stein érvelése mindent megmagyaráz: „Gondoljuk meg, hogy egy nagy szláv többség ebben a házban a törvényhozást közvetlenül és szociálisan úgy befolyásolhatják, hogy talán éppen azt az ipart szorítják vissza, akadályozzák és terhelik, amely német kézben van..." Kézenfekvő ezek után az a kérdés, hogy vajon melyik ipart támogatták azokban a parlamentekben, ahol a képviselők túlnyomó többsége német, illetve magyar volt. így Fink is megállapítja, hogy „a politikai dualizmus és az abból kiinduló bilateriális gazdasági szövetség megakadályozta a többi történelmi-területi alapokon álló nemzetiségek valódi partneri viszonyát". A következőkben azonban ennek a potenciális — vagyis a valóságban nem is létező — partneri viszonynak inkább destruktív, mint konstruktív jelleget tulajdonít. Ezen túlmenően nem a nemzetiségi jogok szélesítését hiányolja, hanem ismételten visszatér az interparlamentáris rendszer bírálatához, vagyis az abszolutista jelleg erősítésének kívánalmához. Nemzetekfeletti gazdasági intézményre „ugyanúgy szükség lett volna akkor is, ha a dualizmus helyett a soknemzetiségű birodalomnak megfelelő birodalmi forma jöhetett volna létre multinacionális rendezés keretében. Hiszen közös gazdasági intézmény nélkül a gazdasági egység szempontjából semmi más nem változott volna, mint hogy a parlamentek nagyobb száma lett volna ugyanúgy képtelen képviselni a közösségi gondolatot." így tehát a nemzetiségi kérdésben tett megállapításait is alárendeli a Közös Piaccal kapcsolatos mondanivalójának. Pedig Fink józanul visszautasítja azokat az álláspontokat, amelyek viszonyszámok alapján kívánják a nemzetiségi területek gyors fejlődósét igazolni; tegyük hozzá, hogy az abszolút számokra való hivatkozás nem kevésbé adhat hamis képet, a Monarchia nemzetiségei az osztrák és magyar uralkodó osztály szűkkeblűségének következtében nem találhatták meg számításaikat, vagy politikailag vagy gazdaságilag, de az esetek többségében mindkét szempontból. Alapvetően hibás Fink gondolatmenete, amikor ennek megoldását nemzetekfeletti intézmények létrehozásában látja (nem beszélve arról, hogy ilyen nemzetek feletti intézményekhez elengedhetetlen a tőkének hasonló mértékű nemzetekfelettivé válása). Fink nem teszi fel azt a kérdést Bem, hogy a Monarchia gazdasági szerkezete ideális nemzetiségi politikát feltételezve, megoldhatta volna-e a nemzetiségek gondjait. Vagyis ez a gazdasági szerkezet vagy az említett szűkkeblűség (ami így egyben szűklátókörűség) akadályozta-e meg a nemzetiségek által kívánt fejlődést és idézte elő végsősoron a Monarchia felbomlását, amit — és ezt Fink is megállapítja — sem a magyar, sem az osztrák fél nem kívánt? Fink könyvének zárógondolataként leírja, hogy a Monarchiának Romániához, Jugoszláviához és Lengyelországhoz került részeit a nagy piac elvesztéséért — amiből amúgy sem profitálhattak sokat — kárpótolta az a lehetőség, hogy nemzeti állam keretében felállíthassák saját fejlődési koncepciójukat és így tulajdonképpen rátérhettek arra az útra, amelyen a nyugat-európai országok már egy évszázada haladtak. Az új határok meghúzása azonban a korábban prosperáló területeken komoly veszteségeket okoztak, különösen érvényes ez a trianoni Magyarországra, amelytől elszakadt korábbi nyersanyagforrásainak legjava, valamint Csehszlovákiára, amelynek a nagy gazdasági területekhez méretezett ipara értékesítési nehézségekkel került szembe. Nem véletlen tehát, — írja Fink —, hogy éppen ezen a területen már közvetlenül az összeomlás után hallatszottak olyan hangok, amelyek síkra szálltak a dunai államok gazdasági közeledése mellett. Ez azonban így nem felel meg a tényeknek, a cseh burzsoázia előbb — még végsősoron gazdaságon kívüli eszközök igénybevételével is — visszaszorította és tönkretette az amúgy is gyenge szlovákiai konkurrenciát, majd elsősorban a gazdasági világválság és Hitler hatalomrajutásának hatására jut el ahhoz, hogy célozgasson a Monarchia visszaállítására, legalábbis gazdasági téren. A magyar hivatalos körök azonban, folytatva a háború előtti szűklátókörű politikájukat, nem a gazdasági közeledést tűzték ki célul, hanem a „mindent vissza" öngyilkos jelszó megvalósítását. Fink könyvében hatalmas mennyiségű feldolgozást és forrást próbál szintetizálni, fogyatékossága azonban — ami művének beállítottságára is rányomja bélyegét és következik is munkája beállítottságából —, hogy a bőséges irodalomjegyzékben mindössze egyetlen egy cikk szerepel a magyar marxista feldolgozások széles választékából. Varga László