Századok – 1975

Történeti irodalom - Hobsbawm; Eric: Primitív lázadók (Ism. H. Haraszti Éva) 730/III–IV

730 TÖIITÉNETI IRODALOM Winstanley további sorsára vonatkozóan csak bizonytalan adataink vannak, de a forradalom éveiben alkotott írásai és fellépése alapján is tisztán láthatjuk jelentőségét a modern politikai gondolkodás történetében. Winstanley felismerte, hogy az állam­hatalom a magántulajdonon alapul, s a magántulajdonra és a versenyre épülő társadalom helyett egy, a közös tulajdonra és együttműködésre alapuló kommunisztikus társadalmat állított követeléseinek központjába. Winstanley tanításai szerint csak egy ilyen elvekre épülő közösség valósíthatja meg az igazi szabadságot. Chr. Hill bevezetője értékesen egészíti ki a röpirat-válogatást, elemzi Winstanley politikai jelentőségét és ír a kötetben nem szereplő pamfletjeiről is. De Winstanley életművével nemcsak annak korabeli jelentősége miatt foglalkozik. Hill az angol forra­dalmon belüli baloldali nézetek jelentkezését általános törvényszerűségként fogja fel, azt a kontinuitást tartja ugyanis fontosnak kiemelni, hogy a történelem polgári forra­dalmainak radikális pólusain sok helyütt megjelentek a kommunisztikus eszmék. Ezen eszmék előfutára volt G. Winstanley, akinek nézeteit megismerve, árnyaltabb képet kapunk az angol polgári forradalom egészéről. Arvayné Rényi Zsuzsa ERIC HOBSBAWM: PRIMITÍV LÁZADÓK (Budapest, Kossuth, 1974. 278 1.) E. Hobsbawm neve nem ismeretlen a magyar olvasó előtt. 1964-ben mutatkozott be Magyarországon először a jeles angol gazdaság- és társadalomtörténész „A forra­dalmak kora, 1789—1848" c. művével, amelyik egyébként két évvel korábban látott napvilágot Angliában „A civilizáció története" c. sorozat egyik köteteként. Ez az osztrák származási!, angollá vált történészprofesszor rendkívül sokoldalú: az európai, főleg nagybritanniai ipari forradalom és eszmetörténet, népességi, strukturális és politikai változások, mozgalmak kutatása és összefoglalása mellett kitűnő zenekritikus, lap­szerkesztő. „Primitív Lázadók (azaz vázlatok a társadalmi mozgalmak archaikus formáiról a XIX. és a XX. században)" c. műve manchesteri egyetemi előadásainak kibővített változata. A mű rangos utat tett meg első, 1959-es angol megjelenésétől: az Egyesült Államokban, Franciaországban, Olaszországban, Brazíliában is kiadták. Legutolsó angliai, 197l-es, bizonyos aktuális módosításokkal foimált, de lényegében az eredetit meghagyó szövege alapján készült a magyar fordítás. A könyv nem részletező igénnyel íródott és a szerző sokat merített személyes beszélgetésekből. Vallja, hogy ilyen téma, amelynek feldolgozását célul tűzte ki, nem tanulmányozható kizárólag dokumentu­mokból. „A történésznek, bármily felszínesen, meg kell ismerkednie az emberekkel, akikről írni akar, sőt a helyszínekkel is." Hobsbawmra egyébként sem jellemző a rész­letező előadásmód, a sok kis mozaikból fáradságosan összerakott elbeszélő történetírói módszer. Szélesen tájékozott, történelmi folyamatokat, azoknak gazdasági hátterét értő művésze ő a történészszakmának, azon kevesek egyike, aki a berögződött fogalmak mögé is tekint, olykor szinte kihívásnak is tekinthető egy-egy megállapítása, holott csak a jelenségek sokoldalúságára figyelmeztet. Ez a munkája különösképpen meg­ragadó olvasmány, mert a történész műhelyébe vezet el, szinte az agytekervényeibe enged bepillantást, hogyan közelít tárgyához, hogyan formálja, alakítja mondanivalóját, amelynek összegezését nem egy esetben maga kérdőjelezi meg, megállapítván, hogy a kutatások e területen még korántsem tekinthetők lezártnak. A „Primitív Lázadók" témája a társadalmi mozgalmak primitívnek vagy archai­kusnak nevezhető formái: a Robin Hood típusú banditizmus — magyar megfelelője a szegénylegények tevékenysége -—, a vidéki titkos társaságok, a világvégét váró paraszt­mozgalmak, az iparosodás korszaka előtti városi csőcselék és lázongásai, vallási alapon szervezett munkásszekták, a korai munkás- és forradalmi szervezetek rituáléi. Történé­szek érthető okoknál fogva általában szívesebben összpontosítják figyelmüket a munkás-és szocialista mozgalmakra, vagy arra, ami ezek kereteibe illeszthető. Hobsbawm témái ezekbe a keretekbe nem illeszthetőek. Hobsbawm megértetni kívánta a városi, többnyire műveltebb emberektől külön­böző emberek társulását, jobb világot akaró erőfeszítéseit. Mert művében olyan politika

Next

/
Oldalképek
Tartalom