Századok – 1975
Történeti irodalom - Könyvek a kubai munkásmozgalom történetéből (Ism. Anderle Ádám) 720/III–IV
720 TÖIITÉNETI IRODALOM KÖNYVEK A KUBAI MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉRŐL llaquel Tibol: Julio Antonio Mella en „El Machete". Mexico. 1968. Fondo de Cultura Popular Pensamiento Revolucionario Cubanos. T. I. La Habana, 1971. 476 1. Inst. Cubano de Libro Evelic Teileria: Los Congresos Obreros en Cuba. La Habana, 1973. 687 1. Inst. Cubano de Libro Mindhárom könyv közös feladatot teljesít: a kubai forradalmi mozgalom dokumentumainak gyűjtését. R. Tibol könyve J. A. Mellának, a kubai KP egyik megalapítójának a mexikói emigrációban végzett publicisztikai tevékenységét tárja fel, gyűjti össze írásait a Mella által létrehozott El Machete с. folyóirat 1926 —29-es évfolyamaiból. A Pensamiento Revolucionario Cubano publikált első kötete az 1930-as évekig gyűjti össze az antiimperialista és marxista gondolkodók írásait. E. Tellería a kubai szakszervezeti kongresszusok anyagait rendszerezte és dolgozta fel. Ma a kubai történettudomány az alapvető dokumentumok összegyűjtésének, felfedezésének fázisában tart — ez vonatkozik, fokozottabban, a munkásmozgalomtörténeti kutatásokra is. E kötetek e munkálatokba nyújtanak bepillantást. Tibol könyve két szempontból jelentős. Egyrészt Mella személyes tevékenysége szempontjából ad sok újat, ismeretlent. Mella, mint a Liga Antiimperialista kontinentális szervezőbizottságának vezetője, 1926 — 29 közt kontinentális jelentőségű politikussá vált, egyik motorja a kommunisták szorgalmazta kontinentális antiimperialista egységfrontért folyó harcnak. Tevékenységének középpontjában ez a kérdés áll. Ennek egyik csomópontja az 1927 elejére, Brüsszelbe összehívott antiimperialista kongresszusra való mozgósítás; a kongresszusról számos írása jelent meg az El Machetében. E problémakörhöz kapcsolódnak az APRA-mozgalomról szóló írásai is. A kispolgári mozgalom elutasította a kommunisták kezdeményezte és szervezte mozgalmat, saját vezetése alatt kívánta az egységfrontot létrehozni; egyre erősebb kommunista-ellenesség, nagy demagógia, sok ellentmondás jellemezte tevékenységüket. Mella nagy tanulmányban elemzi az APRA ideológiáját, mutatja be antiimperializmusának tartalmatlanságát, demagóg, a munkásságot leszerelő voltát, s számtalan kis cikkben — nyomonkísérve az aprista vezér mexikói körútjának eseményeit, — a napi eseményeken keresztül bizonyítja: az APRA nem az antiimperialista ügyet szolgálja. Kiemelkedő tanulmány a Kuomintangról, a kínai - latin-amerikai viszonyok különbségeiről szóló írása (az APRA latin-amerikai Kuomintangot követel), valamint a latin-amerikai „középosztályról" szóló cikke. R. Tibol nagy gonddal rajzolja meg egy-egy cikk keletkezésének körülményeit, magyarázó jegyzetei megkönnyítik Mella tevékenységének megítélését. S mert Mella tevékenysége kontinentális jellegű, Tibol könyve bepillantást nyújt — s ez másik fontos eredménye a kötetnek — a latin-amerikai kommunista mozgalom egy igen izgalmas szakaszába is. A kötet Mella minden írását teljes szöveggel közli. Ezt azért kell megjegyeznünk, mert E. Tellería könyvét más felfogásban szerkesztette. Az egyes kongresszusok (az 1887-es augusztusi havannai munkásgyűléssel kezdve) anyagát csak részleteiben, kivonatosan közli; ez fogyatékossága a kötetnek. De mert az első összefoglalás a kérdésről, a szövegek s az ezekhez kapcsolódó jegyzetek, melyek az ország mindenkori politikai helyzetét is felvázolják, rendkívül fontos és ismeretlen kérdésekről tudósítanak. A kötet alapvető kézikönyvnek számít. Tellería könyve nem nélkülözi az aktualitást sem, megjelenése utal a szakszervezetekkel kapcsolatosan a szocialista Kubában végbemenő változásokra. 1973-ban, hosszú szünet után ült össze a XIII. szakszervezeti kongresszus (a XII. 1966-ban volt). A kötet kapcsolódik ehhez az eseményhez, s utolsó fejozetében (Hacia el XIII. Congreso de la CTC) a kubai szakszervezeti mozgalom helyének, szerepének megítélésében bekövetkezett változásokról szól. Már 1970-ben, a cukornád-aratás (zafra) problémáit elemezve, felismeri a kubai vezetés: a szakszervezeteknek nemcsak a kapitalizmusban, a tőke elleni harcban van szerepük. Tellería idézi Fidel Cast.ro egyik, 1970-ben elmondott beszédét: „...Most van a Párt, amely élcsapat. Van aztán az Élmunkások mozgalma (Movimiento de Avanzada)... Ez egy új, szép dolog, egy másik jó mozgalom. De maradnak azok, akik nincsenek a pártban és nem élmunkások, de akikkel együtt kell dolgoznunk; ezért kellenek olyan szervezetek, melyek megértik az összes munkást. . . És ha bizonyos időben a szakszervezeti mozgalom szerepét rosszul értelmeztük, mint a tőke elleni,
