Századok – 1975

Beszámoló - Jemnitz János doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 683/III–IV

691 JEMNITZ JÄN0S DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA s ezeknek előzményei voltak. Sajnálatosnak tartotta, hogy a disszertáció kifelejtette a nemzetközi munkásmozgalomra gyakorolt orosz hatás 1914-es bemutatását. Rámutatott bizonyos aránytalanságokra az angol és orosz munkásmozgalom bemutatásánál és összevonásokat javasolt az eredeti tagolás helyett. Az Adler-merénylettel kapcsolatban kifogásolta, hogy kimaradt a bolsevik visszhang, a Pravdában megjelent cikk, amely „magát a merényletet elítélte, de Adler kiállását pozitívnak ítélte és háborúellenes szempontból kihasználta ezt a merényletet". Egy másik ellentmondásra is felhívta Dolmányos István a szerző figyelmét: a disszertációban azt írja, hogy a februári forradalom másnapján nem lehetett tisztán látni az erőviszonyokat, majd röviddel később arról ír, hogy Lenin távolról világos elemzést adott az eseményekről. A disszertáció befejezésével kapcsolatban a hozzászóló csatlakozott Erényi Tibor opponensi véleményében elmondottakhoz, hogy túlságosan hirtelen fejeződik az be, és javasolta, hogy a petrográdi felkelés mozzanatát is vegye bele Jemnitz János a munkájába. Felhívta a szerző figyelmét arra, hogy az első világháború negatív vonulatainak nincs meg az előzménye utalások formájában a disszertációban. Dolmányos István nem osztotta a szerző véleményét abban a vonatkozásban, „hogy a munkásmozgalomban a választóvonal a háborúellenes szemlélet", valamint abban, hogy „még semmi nem dőlt el 1914 nyarán". Véleménye szerint kimaradhatna a disszertációból Pilsudski jellemzése, aki már 1912-ben nacionalista volt és háborúspárti tevékenységet fejtett ki és nemcsak a cárizmus ellensége volt, mint azt a disszertáció állítja, hanem különösen a bolsevik mozgalommal kapcsolatban volt ellenséges. Kifejtette azt is, hogy Darsinszki sem 1914-ben lett nacionalista, hanem már korábban. Dolmányos István szerint a szerző a forrásbázist kibővíthette volna még parlamenti naplókkal és miniszteriális iratokkal, illetve többet felhasználhatott volna a már feldolgozott magyar anyagból. Befejezésül azt hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére „a disszertáció nagyon sok vonatkozásban tanulságos anyagot nyújt, és ezek az új összefüggések, új felismerések, új adatok azok, amelyek alapján a disszertáció elfogadását melegen és hangsúlyozottan" javasolja. Jemnitz János az opponensi véleményekre adott válaszában először is megköszönte az elismerő szavakat és a kritikai észrevételeket, melyek egyrészt a munka további javítását teszik lehetővé, másrészt olyan problémákra hívják fel a figyelmét, amelyek még nem megoldottak. A hiányolt historiográfiával kapcsolatban elmondotta, hogy igényes megoldás esetén külön disszertáció kerekedhetnék egy ilyen áttekintésből, ezért inkább egy historiográfiai vázlat elkészítésére vállalkozott. A historiográfiai áttekintés első részében arra hivatkozott, hogy erre a korszakra vonatkozó olyan írás, mely az egész^ nemzetközi munkásmozgalmat mutatná be (pontosabban Európáét és az Egyesült Államokét) tulajdonképpen cEak egy született, M. Fainsod közel negyven esztendeje megjelent munkája. A 60-as évek közepén a szovjet történészek jelentettek meg egy kollektív munkát a II. Internacionáléról, s e könyv egyik — hosszabb — fejezete tárgyalja e korszakot. J. G. Tyomkin 1967-ben megjelent munkája, mely szintén az 1914—17 közötti időszakot vizsgálja, alapjában a nemzetközi munkásmozgalom történetéből a baloldali áramlatét örökíti meg nagy részletességgel. Jemnitz János utalt arra, hogy bár nagy átfogó munka kevés született, egy bizonyos kérdéskörben a kutatások ténylegesen nagy eredményeket értek el, nevezetesen a zimmerwaldi mozgalom története feltárásában. Rámutatott arra, hogy Balabanova és Münzenberg az 1920-as években már alapos áttekintést adott e mozgalom egész történetéről, majd hosszabb szünet következett be, a kutatások elakadtak, de A. Rosmer két könyve jelentős előrelépést jelentett ezen a területen. A kutatások megújulása a 60-as években következett be, amelyek közül Jemnitz János megemlítette Tyomkin és Koroljov, a bolgár Szamuilov és az NDK-beli Reisberg írásait. A magyar kutatások közül kiemelte Vadász Sándor 1971-ben megjelent munkáját, mely a francia archívumok anyagai alapján közöl új ismereteket a zimmerwaldistákról. Megemlítette még Jules Humbert-Droz és Horst Lademacher munkáját. Leszögezte, hogy az eredmények ellenére nem tekinthetjük lezártnak a témát, még számos tisztázatlan pont van; sok fontos fond a kutatás számára még nem közelíthető meg. Nem eléggé feldolgozott a befejező fázis, 1917-ből. A Nemzetközi Szocialista Iroda tevékenységét már korántsem dolgozták fel enynyire, s ebben a vonatkozásban a disszertáció egy sor kérdésben elsőként tár fel levéltári forrásokat. E területen, mint egyetlen közlésre, Georges Haupt 26 oldalas brosúrájára hivatkozott Jemnitz János. Hiányos a feldolgozás a nemzetközi szakszervezeti