Századok – 1975

Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I

GEOEGIUS ZEKET.TÖL DÓZSA GYÖRGYIG 71 sága, akiket kereszteseknek hívtak . . . íme Magyarországon keresztül-kasul dühöngött ez a pestis, . . . semmi sem volt oly szent, hogy ezek a keresztesek meg ne gyalázták volna. Vezetőjük, Székely György (ez népnév, a székelyek Erdély mellett laknak) társul vette maga mellé Lőrinc papot, aki mindenkinél kegyetlenebb volt."3

3 A bécsi humanista tehát csak megismétli a legkülönbözőbb 1514. évi oklevelekben olvasható híradást György vezérré választásáról — aki az ismeretlenségből e pillanatban lép elénk. A székelyekre való hivatkozása pedig ugyanolyan magyarázkodás, mint Panormitanusnál: a népet, s nem a személyt értelmezi. Bartholinus leírása már sokkal részletezőbb (Bécs, 1516 szeptembere): „A pannonok, midőn állandó, súlyos szolgasággal nyomattak el, arra gondoltak, hogyan tudnák a jármot levetni. Az esztergomi érsek, amikor a népnek keresztes hadat hirdetett, utat nyitott a bűnnek. Kezdetben alig háromszázan adták nevüket, de a sokaság rövidesen megnőtt, vezérnek Székely Györgyöt választották meg. Ez négy párviadalban győzött le törököket, s a vitézül végrehajtott cselekedeteiért a királynál nagy becsben volt, de midőn a megszolgált kitüntetés, a megszerzett győzelmek jutalmából a kincstartótól (akinek a király a kifizetést megparancsolta), semmit sem kapott meg, feldühödve bosszún kezdett gondolkodni, s kevéssel később egy királyi adószedőt, háromezer dukátot elvévén tőle, megölt, s azzal fenyegetőzött, hogy a török részekre lovagol. Mikor ezt Pannónia királya megtudta (ugyanis a belgrádi várban őrséget tartott, ahonnan a katonák csapata mindig őrködött az ellenség visszaüzésére), félve, nehogy az ország védőgátja a töröknek megnyittassák, kétszáz dukáttal, s két arannyal, ezüsttel díszített, fölszerezámozott lóval ajándékozta meg. Míg ez történt, Szelim török császár a pannon király követével szerződést kötött. Mikor ezt a király és az ország vezetői megtudták, a dolgot eltitkolni, és a török elleni háborút más időre halasztani, s a lelkeket, amennyire tudják, (annak) megkezdésétől visszatartani határozták. Azok azonban, akik nevüket Krisztus keresztjéért adták, e dolgot gyalázták, istentelennek mondták, (s hogy) méltatlan a pannon névhez, ha nem követik Krisztust. És nyíltan azok megbüntetéséről beszéltek, akik a kezdeményezéstől elállnak. Mivel semmit sem haladtak, és a főpapokat és fejedelmeket (főurakat), akiktől kegyetlenül kifoszttattak, a legnagyobb gyűlölettel és gyűlölséggel üldözték, Györgyöt előbb vezérré, majd királlyá tették . . ." (Következik a háború elég részletes, és viszonylag pontos leírása — az első tény a csanádi püspök megöletése.34

) 33

Cuspinianus Diariuma, közölve: Mathias Bél, Adparatus . . ., Posonii 1736, 281: ,,Sed insperata erupit quaedam incondita rusticorum multitudo, quae cruciatorum appellabantur. . . . Nam longe lateque desaevit in Hungaria haec crudelissima pestis denique nihil tam sanctum, quod ab iis cruciatis non defoederaretur. Horum dux Georgius quidam Ceculus (gentis nomen est, Ceculi enim prope Transilvaniam habitant) adscivit hie sibi comitem Laurentium presbyterum, qui crudelitate omnes superavit." 34

Riccardus Bartholinus: Odeporicon, id est. . . Viennae 1516 idib. septembris. A vonatkozó részt közli Kemény József, az Új Magyar Múzeum 1857/1. kötetében, 450 skk.: „Pannones cum diuturna, gravique Servitute premerentur, quemadmodum jugum excutere possent, meditabantur. Cardinalis StrigoniensÍ3 cum populis cruciatem promulgaret, ad faeinus iter praebuit, trecenti enim fere ab initio nomine dederant, sed paulatim multitudo crevit, ducemque Georgium Zechelium elegerunt. Hie cum quater duello Turcas profligasset, propter res fortiter gestae summo in honore apud regem habetur, sed cum nihil mercedis ob exantlatos ( ?) honores, partasque victorias a quaestore cui rex mandaverat, percepisset, indignatus ultionem meditabatur, paulo post regium exactorem, tribus millibus ducatorum arreptis, interfecit, minatus etiam se Turcarum partes equuturum. Id cum Pannoniae rex intellexisset (nam in Belgrádi arcis praesidium tenebat, ubi militum manus ad arcendos hostes semper excubabat) veritus ne Turcis regni obices aperirentur, ilium ducentis ducatis, equisque duobus auro, argentoque phaleratis donavit. Dum haec aguntur, Selimus Turcarum imperátor cum oratore regis Pan-