Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

666 RÉTI GYÖRGY országon még ezen a héten bekövetkező megmozdulások lehetőségére. Ebben az esetben a szegedi kormány elindítaná kis fegyveres csapatait (körülbelül 12 ezer főt), hogy megerősítse helyzetét és fenntartsa a rendet. Ezzel kapcsolatban megkérdezte, lehetséges-e, hogy az olasz kormánytól azonnal segítséget kapjanak 10 000 puska és annak megfelelő muníció formájában, hogy felfegyverezhessék azokat a parasztokat, akik csatlakoznak majd a már felszerelt katonák kis csoportjához, amellyel együtt támadásba lendülnének abban a térségben. Ha a királyi kormány kész lenne erre, mindez nem keltene gyanút, ha a fegyvereket és a muníciót Grácon keresztül küldenék, ahol a szegedi kormánynak képviselői vannak . . . Bethlen végezetül hangsúlyozta a gyors akció szükségességét a bolsevik rezsim megdöntése érdekében." Egy nappal később, július 10-én Borghese azt jelentette, hogy felkereste őt a szegedi kormány „egy másik fontos képviselője", aki kifejtette, hogy kormánya a bolsevik rendszer megdöntése érdekében gazdasági és politikai megállapodást kíván kötni Romániával, és kéri az olasz kormány közvetítését. Jellemző, hogy e javaslathoz Borghese az alábbi kommentárt fűzi: „A szegedi kormány nem örvend nagy népszerűségnek Magyarországon származása és Franciaországgal való kapcsolatai ellenére sem, mert jogosan reakciós irányzatúnak tartják; ugyanakkor jelenleg szívesen látnának egy átmeneti, mérsékelt szocialista diktatúrát, amely kevesebb erőszakkal tudná helyreállítani a rendet Magyarországon. ' ' Tittoni külügyminiszter öt nappal később, július 16-én válaszolt a fentebb ismertetett két táviratra. A magyar—román megállapodásra vonatkozóan kijelenti, hogy azt „bátorítani kell", de ugyanakkor el kell kerülni Olaszország „kompromittálódásának" veszélyét. Az ellenforradalmi kormánynak való fegyverszállítást illetően azt válaszolta, hogy ezt egyeztetni kell a szövetségesekkel, ami után majd visszatér a kérdésre. E válaszok azt bizonyítják, hogy Olaszország szövetségeseinek a vádjai, miszerint támogatja a bolsevik kormányt, fokozott óvatosságra késztették az olasz külpolitika irányítóit a Magyarországgal kapcsolatos politikát illetően. Július 21-én Tittoni külügyminiszter Rómából küldött táviratában utasítja a párizsi békekonferencián őt helyettesítő Silvio Crespit, hogy milyen álláspontra helyezkedjék a magyar kérdés megvilágításakor: „Amennyiben a békekonferencia elé kerül a Szövetséges Katonai Iroda tervezete Magyarország megtámadását illetően, Önnek nem kell ellenvéleményt kifejtenie, sőt nyilatkozatot kell tennie teljes szolidaritásunkról szövetségeseinknek a Kun Béla bolsevik kormánya elleni politikáját illetően. Hozzá kell azonban fűznie, hogy sajnálatunkra jelenleg materiálisán lehetetlen számunkra, hogy a vállalkozásban csapatainkkal részt vegyünk. A jelen pillanatban nagyon súlyos belső válságban vagyunk az élelmiszerek hiánya illetve magas árai miatt. Eddig a szocialista párt békéltető tevékenységet fejtett ki a tömegek között, de nem kétséges, hogy ha az olasz csapatoknak részt kellene venniök a magyar bolsevikok elleni expedícióban, az olasz szocialisták általános sztrájkot hirdetnének, ami belső helyzetünket rendkívül súlyossá és veszélyessé tenné." Július 29-én Borghese azt jelenti Bécsből, hogy Allizé-t, a francia képviselet vezetőjét „nem érdekli a magyar kérdés" és „támogatna kormányánál egy olyan javaslatot vagy határozatot, amelyet Olaszország, Anglia és az Egyesült Államok közösen hoznának". Borghese szerint a bécsi magyarok bizalmatlanok a franciák iránt, és Olaszországgal valamint Angliával rokonszenveznek. Július 30-án Cerruti az alábbiakat táviratozta Rómába: „A jelenlegi katonai helyzet kedvező, a vörös csapatok helyzete a románok elleni csata első napja után rendkívül súlyossá vált ... A múlt éjjel 160 kommunista vezető ülésezett. Egy időre felülkerekedett az a vélemény, hogy a kormányzást át kell adni . . .de Kun maradt hatalmon, aki azonban — úgy tűnik — egyre kevésbé biztos ömnagában ... A jelenlegi helyzet