Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

664 RÉTI GYÖRGY A párizsi békekonferencián többször is foglalkoztak a Tanácsköztársaság kormányának a magántulajdonnal szemben elkövetett „bűntetteivel". Az öt nagyhatalom állásfoglalásáról az új olasz külügyminiszter, Tittoni, július 14-én az alábbi tájékoztatást küldte Cerrutinak: „Az ötök tanácsa megvizsgálta a Kun Béla utasítása következtében létrejött helyzetet és elhatározta, hogy a békekonferencia elnöke a szövetséges és társult kormányok nevében jegyzéket küld ugyanezen hatalmaknak, valamint az európai semleges országoknak, továbbá a berlini és a bécsi kormánynak, kinyilvánítva, hogy Kun Béla cselekedete minősített lopásnak számít, és semmisnek tekintendő az összes elkobzásra vonatkozó intézkedés. Egyúttal felhívják az egyes kormányok figyelmét arra, hogy az így képezett tőke milyen veszélyt képvisel, s közös érdekből javasolják minden kormánynak, hogy tiltsa meg vagy legalábbis ellenőrizze a Magyarországról származó értékek ós részvények behozatalát és a velük kapcsolatos ügyleteket. Ezenkívül az öt nagyhatalom mindegyike sajtónyilatkozatot hoz nyilvánosságra." Hasonló tájékoztatást kaptak az Európában működő olasz missziók, valamint az olasz gazdasági minisztériumok. Olaszország tehát teljes mértékben csatlakozott a nemzetközi nagytőkének a Tanácsköztársaság elleni gazdasági intervenciójához. Egy további, ugyancsak július 5-i táviratában Cerruti „a rend emberei" (az ellenforradalmárok) elképzeléseiről és aggodalmairól küldi az alábbi sokatmondó jelentést: „Az elmúlt napokban a legelkeseredettebb híresztelések kaptak lábra Budapesten az angol csapatok küszöbön álló megérkezéséről és az osztrák—magyar határon levő több pont általuk való megszállásáról stb. A rend pártjainak lelki válsága fokozódik. Nem értik, hogy Clemenceau miért folytatja a táviratváltást egyenesen Kun Bélával, a terrorista kormány képviselőjével, aki Magyarországot romlásba vitte, és azzal fenyeget, hogy Európát elárasztja a bolsevizmus. Ez utóbbi felhasználja mindezt arra, hogy elhitesse diplomáciai sikereit és a tiszteletet, amelyet állítólag élvez az antant részéről, amely fél a munkástömegekkel való szembekerüléstől, ha másképpen cselekednék. A rend pártjai — beleértve a szocialistákat — egységesek abban a reményben, hogy bármilyen is legyen jelenleg a helyzet Magyarországon, az antant elhatározza magát egy, a jelenlegi kormánnyal szemben demonstratív katonai akcióra. Ekkor az egészséges magyar erők felkelnének, maguk mögött tudva az antant-ot. Mivel számítanak a hadsereg 80%-ának, csaknem minden tisztnek, a parasztok túlnyomó többségének, valamint sok munkásnak a támogatására, biztosak lennének a győzelemben. Az antant védnöksége alatt lebonyolított választások ezután végzetesnek bizonyulnának a kommunisták számára. A választások után az antant sorsára hagyhatná Magyarországot, amely magától felszámolná a kommunizmust. A rend összes emberei, akikkel beszéltem, annyira elkeseredettek, hogy — elvonatkoztatva nemzeti érzéseiktől, amelyek oly elevenek a magyarokban — jelenleg reményeiket abba helyezik, hogy Románia visszautasítja az elfoglalt területekről való kivonulást (kiemelés tőlem —R. Gy.). Ebből őexcellenciája elképzelheti, hogy milyen a helyzet. Mindenfelől azt kérdezik tőlem, mit tesz Olaszország, miért nem segíti Magyarországot, amely előnyben részesítené védnökségét az antant bármely más hatalmával szemben." Szemben a magyar ellenforradalom és az olasz hivatalos képviselők elvakult Tanácsköztársaság-ellenességével, a világ haladó erői s köztük az olasz baloldali erők szolidárisak voltak a magyar proletárhatalommal. Ezt tükrözi az Olasz Szocialista Párt nyilatkozata egy milánói jobboldali szocialista képviselő kijelentésével kapcsolatban, amelyet Cerruti július 6-i táviratában ismertetett: „Tiltakoznunk kell — hangzik az olasz baloldali szocialisták nyilatkozata — Maffioli milánói képviselő kijelentései ellen, amelyeket Kun Bélával folytatott megbeszélése során tett, amelyre egy burzsoá újságíróval kísértette el magát. A kijelentéseket érthető tetszéssel közölte az olasz burzsoá sajtó. Maffioli képviselő kötelessége annak kinyilvánítása volt, hogy a pártban uralkodó szemlélet fenn-