Századok – 1975

Közlemények - Réti György: Olasz dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaságról 645/III–IV

650 RÉTI GYÖRGY nagyon kritikusnak tűnik, mert ki vannak téve a hatóságok önkényének, míg más országok állampolgárai védelemben részesülnek." Április 28-án Macehioro bécsi olasz követ az alábbiakat jelenti a magyar — osztrák kapcsolatokról: „A magyar kormány néhány nappal ezelőtt tiltakozó jegyzéket küldött az osztrák-német kormánynak, mert az nem helyezkedett szembe a Bécsbe menekült magyar arisztokrata söpredék manipulációival, ós mert magyar kommunistákat utasítottak ki. — Tiltakozott továbbá egy, a magyar kommunistákkal szemben ellenséges magyar újság bécsi kiadása és az osztrák-német hatóságok segítségével történt Magyarországra csempészése ellen." Április 29-én Bolgár Elek bécsi magyar követ felkereste Segre tábornokot és sürgette a román és szerb csapatok előnyomulásának megállítását. Felajánlotta, hogy az antant képviseletében olasz csapatok vonuljanak be Budapestre. Április 30-án Tacoli azt jelentette Bécsből a Kun Bélával Budapesten folytatott újabb tárgyalásáról, hogy a külügyi népbiztos is felvetette Budapest elfoglalásának lehetőségét a rend fenntartása céljából. Tacoli azonban azt is meglátta, hogy Kun Béla javaslata „halogató jellegű, mert a kommunista kormány még reménykedik a lehetséges európai megmozdulásokban május elseje alkalmából". Még ugyanezen a napon Tacoli közli, hogy a bécsi katonai misszió, Róma utasítására, „kételkedve lépésének opportunus voltában", felkérte a magyar kormányt a Magyarországon levő fiumeiek védelmére. A táviratból ki is derül, hogy mi volt a kétkedés oka: „Az azonnal elfogadott kérés a sajtóban nagy publicitást kapott és élénk meglepetést váltott ki, mint a kommunista kormány nyilvános elismerése." Ugyanakkor, amikor Tacoli elégedetlenségét fejezi ki a Forradalmi Kormányzótanáccsal való kapcsolat fenntartása miatt, közli, hogy felkereste őt egy „Bécsben élő kompetens magyar személy, aki a jövőben az új kormány vezetője lehet". A Bécsben szervezkedő ellenforradalmárok e meg nem nevezett vezetője (feltehetőleg Bethlen István) kérte, hogy „Olaszország szállítson fegyvereket az osztrák-magyar határra, valamint muníciót, az önkéntesek felfegyverzésére, a bolsevik kormány elleni harc céljából". Tacoli szerint a kérés teljesítése „abszolúte érdekünkben áll", amit azzal magyaráz, hogy Franciaország is támogatja az ellenforradalmi szervezkedést, s Olaszország „nem hagyhatja, hogy a rendszerváltozást a franciák teljesen saját céljaikra használják ki". Május 2-i táviratában Tacoli új hangot látszik megütni. Aggodalommal közli, hogy „francia és amerikai részről intenzív propagandát fejtenek ki Magyarország és Jugoszlávia megállapodása érdekében". A márki — nem alap nélkül — úgy véli, hogy ez „a francia sugalmazású rendezési terv Olaszország Adriai-tengeri szerepének a csökkentésére irányul". Tacoli ellenterve: „Jövendő érdekeink megvédésének egyetlen eszköze a Magyarországgal való barátságra alapozott érdekközösség, amelynek párosulnia kell gazdasági tevékenységünk intenzitásának megsokszorozásával Magyarországon, az egyetlen országban, amelyet még mások nem környékeztek meg." Tacoli tehát, Olaszország közép-európai érdekeinek érvényesítése céljából s a francia befolyás ellensúlyozására megegyezést javasol Magyarországgal, reménykedve a tanácskormány megdöntésében. Május 2-i második távirata azt javasolja, hogy a budapesti olasz katonai misszió ismételt felállítását halasszák el „a helyzet tisztázódásáig".4 E napi, — harmadik — táviratában Tacoli azt közli, hogy Kun Béla javasolta a román, cseh és jugoszláv kormánynak az ellenségeskedések beszüntetését és a tárgyalások megkezdését. Érdekes, hogy ugyanezen a napon, május 2-án, Tacoli főnöke — Segre tábornok — „a kommunista Kun-kormány állítólagos lemondásáról" tájékoztatja főparancs-4 Miután Olaszország hivatalosan nem ismerte el a Tanácsköztársaságot, az olasz missziót sem akkreditálta a Forradalmi Kormányzótanácshoz. Egyébként a misszió vezetője, G. Romanelli csak május 12-ón érkezett Budapestre.