Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
MAGYARORSZÁG AZ ANGOL PUBLICISZTIKÁBAN 611 kibontakozás, s még inkább az elszakadás a birodalomtól már túl sok a saját forradalmát régen feledő Anglia számára.248 Az eszmény Angliában a reform, a józan, törvényes átalakulás. Patterson ennek megfogalmazásában egészen odáig megy, hogy a reformot kész a forradalommal azonosítani, úgy vélve, hogy az előbbi pusztán az utóbbinak „kevésbé erőszakos és taszító változata . . ."24S A 48-as eszmékért folyó hosszú küzdelem, a passzív ellenállás korszaka továbbra is a legnagyobb rokonszenvvel találkozik. Ezt bizonyítja többek között „Az új földesúr" megjelentetése és lelkes angliai fogadtatása is.250 A kritika összekapcsolja a regény témáját az aktuális politikai fejleményekkel, és a kiegyezést „ama nagy és hosszú függetlenségi harc" betetőzéseként értékeli.25 1 Itt, úgy tűnik, a „dicsőséges" forradalom korszaka merül fel a konzervatív megfigyelőben, amikor saját hazája történetéből keres analógiát. Oswald ugyancsak a hosszú küzdelem eredményeként „megnyert ügyről" beszél, és hosszan méltatja a magyarok mindenáron való ragaszkodását a törvényességhez.252 Forradalom és kiegyezés más esetben is egymás folytatásaként jelenik meg. Nem vagylagosan, hanem egymás nélkülözhetetlen kiegészítőjeként. Kossuth — itt és sok más helyen25 3 — mint a megalkuvást nem ismerő, de éppen ez által tévedő politika szimbóluma szerepel. Egy-egy esetben kísérlet történik arra is, hogy a forradalmat mint az ő személyes ügyét, sőt, „hóbortját" állítsák be, amely, úgymond, nélküle — és a hozzá hasonlók nélkül — sohasem zavarta volna meg a birodalom életét.25 4 Ennek a gondolatnak teljesen logikus folytatása, hogy kétségbevonják Kossuth politikájának szükségességét, és — ahogyan azt már Bonernél és másoknál is láttuk — Kossuthot mint szónokot és újságírót dicsérjék, megtagadva tőle minden elismerést államférfiúi nagyságát, sőt képességeit tekintve.25 5 Mindez azt mutatja, hogy a forradalom megítélésében igen nagy változás történt húsz esztendő alatt. A forradalommal és szabadságharccal kortárs Anglia ugyan általában szintén nem fogadta el a radikalizmust, nem ismerte el a független Magyarországot, és inkább éljenezte, mint segítette Kossuthot és az általa is képviselt politikát. De mindennek ellenére megértett valamit mindabból, ami a kontinens közepén történt, és liberalizmusa, a szabadság jogának, illetve a szabadsághoz való ragaszkodás jogának elismerésével, megőrzött valamit eredeti jelentéséből. 1867 után az angol közgondolkodás értetlenebb. Ebből következik azután többek között Kossuth emigrációs politikájának tökéletes félreismerése és félreértelmezése, amit éppúgy elkövet a tájékozott Oswald, mint a naiv Wyatt.256 Ez emeli a másik politikai koncepció jelképévé Deákot. A két államférfi összehasonlítása hálás feladat volt, hiszen a 'sikertelen' Kossuthot szembe lehetett állítani a 'sikeres' Deákkal, s így a kétféle politika értékét, értelmét nagyon egyszerűen ki lehetett mutatni.257 Ahogyan Kossuth neve mellől 218 (A. Buddeus:) The Constitutional..., 141. 249 A. J. Patterson: i. m. 311. 250 Ld. a 16. sz. jegyzetet. 251 The London Review, 1868; idézi: A. E. : Angol bírálók Jókai regényeiről (Fővárosi Lapok, 1868. nov. 28.; ld. Jókai Mór: Az új földesúr, kritikai kiadás, 412). 252 E. Oswald : i. m. 6. 253 (W. H. Russell:) i. m. 217. 254 ff. Ecroyd: i. m. 333. 255 Uo.: 334-5. 256 E. Oswald: i. m. 6. — W. J. Wyatt: Hungarian Celebrities, 149. 25 ' Henry Ecroyd: i. m. 335.
