Századok – 1975
Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I
KÖZLEMÉNYEK Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 1971 utolsó hónapjaiban, a Dózsa György születésének feltételezett 500. évfordulójára tervezett emlékév előkészületei kapcsán, megbízást kaptam Fekete Nagy Antal kéziratban maradt, 1514-ről írott monográfiájának átdolgozására. A munkával elkészülvén, az 1973-ban megjelent a Gondolat kiadónál.1 A parasztháború történetéről kialakult hagyományos kép erősen módosult benne — de, mint ezt az Előszóban magam is jeleztem,2 a nyitva maradt kérdések száma változatlanul magas maradt. S ahogyan utólag visszatekintek a kész könyvre, az örök kétely újra megkísért, most már olyan mozzanatokkal kapcsolatban, amelyeket akkor rég eldöntöttnek ítéltem. Néhai Kluch Jánosnak azt a figyelmeztetését, mely szerint forrásaink közül több azt állítja: Dózsa önhatalmúlag lett a keresztes serege vezére, általában nem szokás figyelemre méltatni. Mikor a készülő monográfia munkahelyi vitáján Bácskai Vera ismét fölvetette ezt a kérdést, a hagyományokhoz híven magam sem tartottam érdemesnek foglalkozni vele. A vezéri kinevezés históriáját ugyanis egymástól nyilvánvalóan függetlenül alkotó auktorok (Szerémi, illetve az Istvánffyban összegeződő humanista elbeszélések) egymáshoz igen hasonlóan örökítették meg.3 A monográfia megírásának utolsó napjaiban — Szűcs Jenő segítségével — módosítottam az úgynevezett „ceglédi kiáltvány" keletkezési időpontjáról addig általam is vallott régi nézetet. Ekkor figyelmemet elsősorban az kötötte le, hogy ez a módosítás feloldja a fegyveres felkelés kitörésének a kötetben kialakított új időrendjével szembeállítható egyetlen komoly ellenérvet.4 Már csak utólag figyeltem föl még egy következményre. A „ceglédi hadparancs" június közepére datálásával a Székely Dózsa Györgyre vonatkozó, időben legelsőnek tekintett adatot iktattuk ki a sorból. A kereszteshadjárat, illetve a parasztháború okleveles forrásaiban így az addig második említés került az első helyre: az pedig csak június első napjaiban kelt ! (Közbevetőleg megjegyezve: Fekete Nagy Antal megjelenés előtt álló Okmánytára Székely György pályafutásáról, személyéről nem hozott új anyagot, 1 Barta Gábor—Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Bp. 1973. 2 Uo. 7. 3 Kluch János : Adalék az 1514-iki pórlázadáshoz és az 1526-iki mohácsi vészhez. Történelmi Tár, 1905, 273, Bácskai Vera kételyeinek időközben írásban is kifejezését adta, vö. Valóság, 1974/6, 95. Egyébként minden ismertebb földolgozás a kinevezésről tud: Márki Sándor: Dósa György. Bp. 1913 (Magyar történeti életrajzok sorozat) 56. s kk., A magyar nemzet története IV. Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora Bp. 1896. 402, Féja Géza: Dózsa György. Bp. 1939. 85. s kk., Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet" II. Bp. 193è. 586, Magyarország története2 I. Bp. 1967. 149. (A vonatkozó részt írta Székely György.) 4 A „ceglédi kiáltvány" keletkezésének időpontját a monográfia eredményeit fölhasználva annak lektora. Szűcs Jenő helyesbítette, az Akadémián 1972 szeptemberében tartott nemzetközi konferencián fölolvasott referátumában. Időközben megjelent a Valóság 1972/11. számában.
