Századok – 1975

Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV

06 FRANK TIBOR Lépésről-lépésre követi az egyezkedést Magyarország és Ausztria kö­zött a Fortnightly Review „Public Affairs" rovata. A kommentár sorozat két szempontot különösen hangsúlyoz az osztrák-magyar viszony alakulását követve. Rendkívüli jelentőséget tulajdonít egyfelől az alkotmányosságnak — s ezzel igazolja azt, amit az angol politikai ideálok szerepéről a kiegyezés meg­ítélésében fentebb mondottunk —, másrészt nagy érdeklődést tanúsít Ausztria nemzetközi súlya, nagyhatalmi státusza iránt, különös tekintettel a nemzet­közi helyzet éleződésére. A kommentátor megítélése szerint a Monarchia belső helyzete alapjában meghatározza nemzetközi tevékenységének súlyát, lehető­ségeit. Ezért tulajdonít a Fortnightly Review nagy jelentőséget az 1865-ös ma­gyar választásoknak, és közli Patterson három részes beszámolóját a magyar vá­lasztási rendszerről, illetve a választások során szerzett személyes benyomásai­ról.219 Pedig ez már a porosz — osztrák háború időszakában lát napvilágot, amikor döntően a nemzetközi kérdések foglalkoztatják az angol sajtót. E cikkek köz­lése is azt mutatja, hogy a magyar kérdés mint nemzetközi probléma, meg­oldása mint európai jelentőségű feladat jelenik meg az angol politikai gondol­kodásban. A német kérdés Meg kell végezetül vizsgálnunk, hogy mi az angol álláspont a német kérdés rendezése ügyében. Grant Duff sajnálattal állapítja meg, hogy Ferenc József semennyi románért, bolgárért vagy bosnyákért nem áldozna fel egyet­len német provinciát sem. Pedig („Eötvös bárótól eltérően") véleménye sze­rint Ausztriának ki kellene válnia a Német Szövetségből, és azt porosz vezetés alatt kellene újjászervezni.220 Hozzáteszi azonban, hogy a német kérdés ilyen módon történő rendezése útjában olyan hatalmas akadályok állanak, hogy évtizedek telhetnek el, amíg „forradalom" történhet Németországban. De hogy Ausztria jövője a legtermészetesebb módon a dunai birodalommá való átalakítással lenne megoldható, azt Grant Duff határozottan leszögezi. ,, . . . Mi más egy olyan Ausztria eszméje, amelynek középpontja Pesten van s ami végig nyúlik a Duna völgye mentén, mint egy kellemes álom? Ezt szomorúan állapítjuk meg, és semmit nem kívánnánk inkább, mint hogy valaki bebizonyítsa nekünk, hogy túlságosan sötéten látunk, hiszen ez látszik Közép-Európa számos nagy nehézsége természetes és logikus megoldásá­nak."221 A birodalom nyugati missziójának a Habsburgoktól hangoztatott, s az arisztokrácia, a hivatalnokréteg és a hadsereg által támogatott koncepciója222 — úgy tűnik — más angol közíróknál sem talált megértésre. Helyteleníti a németországi vezetőszerephez való ragaszkodást a Spectator is. Ez könnyen válhat a kiegyezés meghiúsítójává is, figyelmeztet a nemzetközi összefüggések­re „The King of Hungary" című cikkében. A legtermészetesebb megoldásnak szintén azt tartaná, ha Európa négy nagy birodalomra: Franciaországra, 219 Ld. a 10. sz. jegyzetet. 220 (M. E. Grant Duff:) i. m. 92. 221 Uo.: 92-3. 2,2 István Diószegi : Die österreichisch-ungarische Monarchie in der internatio­nalen Politik im letzten Drittel des 19. Jahrhunderts (Études historiques, Bp. Akadé­miai К., 1970, 367).

Next

/
Oldalképek
Tartalom