Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
598 FRANK TIBOR A magyarságnak politikus nemzetként való felfogása a porosz—osztrák háború utáni idó'szakban, a kiegyezés létrejöttének idején erősödik az angol közgondolkodásban. Patterson személyes élményei alapján állapítja meg, hogy „a politika Magyarországon — mint minden egyebet — a vallást is átszínezi". ,,Minden ország közül leginkább Magyarország az a hely, ahol a politika a legjobban befolyásolja a mindennapi életet és ahol ez a beszélgetések legáltalánosabb témája ..." A politika iránti rendkívüli érdeklődésnek köszönhető az is, hogy az irodalmi energiákat a politikai újságírás vezeti le. Ebben a politikus és tudománytalan országban a nyelvtudós vagy a filológus csak akkor érzi jól magát, ha politikai lapot szerkeszthet vagy parlamenti képviselő lehet." Egy másik helyen ugyanő azt írja, hogy az angol utazót még mindig meglepi az a tartós és élénk belpolitikai érdeklődés, amelyet hiába keresne franciák vagy németek között. Többek között ennek a rendkívül élénk politikai mozgásnak lesz az eredménye előbb-utóbb a homogén nemzetté válás is: véleménye szerint a kor változásainak tendenciája egységes nemzeti állam megteremtéséhez fog vezetni. Ehhez azt is hozzáteszi, hogy itt nyelvében is egységes nemzetről lesz szó, és kifejezi meggyőződését, hogy a magyar királyság területe egységes marad majd, és egész területén a magyar nyelv válik uralkodóvá. A magyarok fennmaradása Oroszország és Németország között attól függ, hogy mennyire civilizálódnak, illetve milyen mértékben nyerik meg Nyugat-Európa rokonszenvét. Kis számarányukat gazdasági és kulturális fölényükkel kell ellensúlyozniuk — teszi hozzá.17 4 E politika részleges sikereit megfigyelők elsősorban a magyar alkotmány történelmi múltjának, nagy hagyományaiban gyökerező erejének tulajdonítják. „Jól ismert tény, hogy Magyarország sem 1848 előtt, sem azután nem vette le figyelő tekintetét saját alkotmányáról; és az Ausztriával való unió még a Birodalom alkotmányossá válása után is csak akkor ment végbe, amikor a magyar alkotmányt elismerték . . ."17 5 Az alkotmányos fejlődés vonatkozásában hasonlóságot látnak a két ország között. Tayler kitér e hasonlatra, melyet előtte és utána sokan megfogalmaztak már: „Azok véleménye alapján, akikkel alkalmam volt beszélgetni, úgy ítélem meg, hogy a politikai érzelmeket erős alkotmányosság jellemezte, amely egyaránt távol volt az amerikai republikanizmustól és a francia imperializmustól, s leginkább az angol Whigek politikájának liberálisabb és fejlettebb típusához áll közel . . ."17e érzékenység következménye. Az angolnak — a világ minden népe közül a leginkább — kötelessége, hogy rokonszenvezzen egy olyan néppel, amely e;6szakkal elragadott, ősi, alkotmányos kiváltságaiért küzd; s különösen elítélendő, ha lankasztani igyekszik lelkesedésüket avagy bármiféle megalkuvást ajánl" (682. 1.). Az utóbbi gondolat bepillantást enged az angolokkal kapcsolatos hazai elvárás-sztereotípiák világába, s evvel az általunk vizsgált kérdésnek mintegy a fonákjához nyújt adalékokat. Patterson egyik cikkében ugyancsak arra a következtetésre jut, hogy „egyetlen nép véleményét sem értékelik oly nagyra a magyarok, mint az angolokét" (A Hungarian Election, 160). Az angolokhoz való ragaszkodás gyakori és őszinte kifejezése mindenesetre szerepet játszott abban, hogy érdeklődést keltsen az angol utazókban, s ez kétségtelenül befolyásolta véleményüket. (A. J. Patterson: Country Life in Hungary. . . 705 — 6; Ch. Boner: i. m. 199-200, 304, 317, 356, 445, 518, 680). 171 A. J. Patterson: i. m. 11/129, 29, 190—1, 1/268-9, 11/72, II/90-1, 1/311 — 2. 175 (A. Buddeus:) The Cisleithan. . . 494. 176 J. J. Tayler: i. m. 8.
