Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
MAGYARORSZÁG AZ ANGOL PUBLICISZTIKÁBAN 581 seiből meríti.3 8 Boner könyve nem egyedüli példája annak, hogy rendkívül szoros a kapcsolat az információk eredete és a rájuk épülő munkák politikai tendenciája, hangvétele között. Itt nemcsak arra kell gondolni, hogy a feldolgozások átveszik forrásaik adatai mellett azok politikai mondanivalóját is, hanem inkább arra, hogy a szerzők általában beállítottságuknak megfelelően választják ki már a munka megírása előtt azokat a forrásokat, melyekből véleményük szerint mondandójuk alátámasztásához megfelelő adatokat nyerhetnek. Ez a tendencia azt mutatja, hogy a publicisták (utazók) már nagyjában előre kialakított nézetek hitelesítéséhez, bizonyításához keresnek anyagot, akár írásos dokumentumok, akár személyes beszélgetések formájában. Bizonyos értelemben ezt dokumentálja az is, hogy az ebben a periódusban nálunk járt angolok közül éppen a lényegében magyarbarát Grant Duff, illetve később Leslie Stephen és James Bryce keresik fel angliai ajánlólevéllel (tehát előre készülve) Eötvös Józsefet.30 A Magyarországon nem járt közírók értesüléseiket leginkább a sajtóból meríthették. A napilapok viszonylag bőséges tájékoztatásán kívül4 0 rendszeresen foglalkozik Magyarországgal (pontosabban Ausztria és Magyarország viszonyával) a Revue des Deux Mondes mintájára akkor alapított liberálisradikális Fortnightly Review „Public Affairs" elnevezésű rovatában.41 E rovat a kül- és belügyek alakulását követi nyomon, és majd minden számában figyelmet fordít az osztrák—magyar viszony alakulására is, egy-két oldalas hírösszefoglalásokkal és ezekhez kapcsolódó politikai kommentárokkal könynyítve meg az eligazodást az angol közönség számára. Ugyancsak meghaladja az egyszerű híradás mértékét a Spectator „News of the Week" elnevezésű rovata, amely — ha rövidebb formában is, de — szintén reflektál a legfrissebb eseményekre.42 Emellett természetesen a külföldi — elsősorban az osztrák-német — sajtó szolgáltatja a publicisztika alapanyagát. Ezek nyomán az olcsóbb és igénytelenebb lapok nem-utazó munkatársai már elegendő adat birtokába jutottak, s nem követték alaposabb kollégáik gondosabb gyűjtőmunkáját. 2. A porosz—osztrák háborít időszaka A Times és a többi nagy napilap híranyagának vizsgálata azt mutatja, hogy 1866 nyarának nagy eseménye hirtelen felszította a publicisztika érdeklődését. Folyóiratok egész sora foglalkozik a háborús eseményekkel és több hadtudományi munka is napvilágot lát.4 3 38 Magyar informátorokról: V, VI, 169, 293, 437, 556-9; szászokról: 53-6, 187, 260, 272-7, 468-479, 547-8, 517. 39 M. E. Grant Duff: Notes from a Diary. . . 1/312-3; II. A. L. Fisher: James Bryce (Viscount Bryee of Dechmont). (London. 1927. I —II) 1/126. 40 A Times igen jó híranyagot közölt Magyarországról, Id. Palmer's Index to „The Times" Newspaper, 1865 — 1870 (London, Samuel Palmer). 41 A folyóiratról Id. Edwin Mallard Everett: The Party of Humanity (Chapel Hill. 1939). A „Public Affairs" rovat a folyóirat első 8 kötetében szerepelt, 1865. máj. 15-t61 1867. aug. l-ig. Mindig a szám végén jelent meg, anyaga igen értékes forrás az európai helyzetkép angol megítélésének tárgykörében. 42 A fontosabb híradások a Spectator következő számaiban találhatók meg a korszakra vonatkozóan: 1865. szept. 23., dec. 16., 1866. febr. 17., 24. 43 A porosz —osztrák háború angol publicisztikai visszhangjával részletesen foglalkozunk „A porosz —osztrák háború és az angol közvélemény" című tanulmányunkban (Történelmi Szemle, 1976/4. megjelenés alatt).
