Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
60 PERÉNYI JÓZSEF érkezett e területre. Valóban az orosz időkben, a XVII. században, a krimi és nogaj-tatárok elleni védővonal kiépítésénél a kaszimovi kánság felszámolása után szép számmal telepítettek e területre Mescsera-beli tatárokat, kik magukat mäsär-nek nevezték. Az 1551-ben itt talált mozsarok viszont, akiket a csuvasok nem nevezhettek mescser-tutari-nsik, eltűntek, elvándoroltak, s nyilván ők is azoknak a mescserabelieknek a számát szaporították, akik az orosz keleti kolonizációt előkészítő katonai megszállás fegyveres erőinek egy részét szolgáltatták a volt kazányi kánság keleti területein, elsősorban Baskiriában. Mielőtt azonban erre rátérnénk, még egy nálunk is közismert forrásadattal kell foglalkoznunk. Arról a Szmirnov nyomán Munkácsi által közölt 1539. évi IV. Iván által kibocsátott oklevélről van szó, mely Jenyikejnek, Tyenyis fiának, Kugusev fiának bizonyos jogokat ad Tyemnyikovban. Saját fordításomban a szöveg így hangzik: „elrendeltem, hogy a tarhanok, baskírok és mozserjanok közül való tatárok felett, kik Tyemnyikovban élnek, ítélhessen és bebörtönözhesse azokat a régi szokás szerint, ahogyan apja, Tyenyis ítélt és börtönzött."8 4 Az oklevél az ún. tarhannye gramoty, tehát a kiváltságlevelek műfajába tartozik. Bíráskodási jogot biztosít, s ez nem szokatlan ebben a korban. Tyemnyikov azonban a Mescsera része volt 1539-ben, ennek ura pedig Sigalej (Sejh Ali) kaszimovi „cár" volt 1537—1546 között. Ő az, aki a moszkvaiakat állandóan jelentős sereggel segíti. Alattvalóit ekkoriban egyes orosz oklevelek mescserszkie kazakimik is nevezik. Furcsa, bár nem megmagyarázhatatlan, hogy e területen miért a moszkvai nagyfejedelem, s nem Sejh Ali ad bíráskodási jogot még akkor is, ha ő a moszkvai fejedelem hűbérese. Nagyon nehéz azonban elképzelni, hogy mohamedán ember keresztény embertől kérjen bíráskodási jogot mohamedán ember felett. Az okmányokból az derül ki, hogy a kaszimovi kán jogait csak 1621-ben korlátozták, de ítélkezési joga a tatárok felett még ekkor is megmaradt.85 Régi jogokra hivatkozni is nehéz volt az adott esetben, hisz Tyemnyikov városát csak í536-ban helyezték át a Moksa mellé, mai helyére.8 8 Különben pedig ugyanez a Jenyikej 1573-ban a cártól egv minden tekintetben hitelesnek látszó cári oklevéllel visszakapott Tyemnyikovban egy kocsmát, amely nagyapjáé, apjáé és az ővé volt, s „Kazány bevétele után adományként adtuk Sigalej Sigalejovicsnak . . .", a kaszimovi fejedelemnek.87 Minthogy a kocsma csak 1536 óta létezhetett, s az akkor Jenyikej nagyapjáé volt, hogy kaphatott ő 1539-ben bírói jogokat? 1539-ben a családfő még Jenyikej nagyapja volt.88 Mindez szemünkben gyanússá teszi az 1539. évi oklevelet. S gyanúnkban még jobban megerősít bennünket ez a szövegrész: „. . . a tarhanok, baskírok és mozserjanok közül való tatárok felett ..." A mondat így érthetetlen. Helyesen így volna: ,,. . .a baskírok, mozserjanok és tatárok közül való tarhánok felett . . ." Ettől függetlenül ez az egyetlen általam ismert irat, amely az 84 Szmirnov a szöveget az Известия Тамбовской ученой архивной комиссии XXIII (1889) k.-bői vette, Id. melléklet, 30 — 31. 85 Lásd a cár 1621. X. 16-i levelét В. В. Веляминов-Земнов : Исследование;.. III. к., 34 -36. 80 „Ezen a tavaszon Tyemnyikovot más helyre, a Moksa folyó mellé helyezték. «Пискаревский летописец. Материалы по истории СССР. Moszkva, 1955, 33. 87 Известия Тамбовской ученой архивной комиссии. XXIII. к.,2. melléklet, 31. 1. 88 Vajon miért vették el tőle a kocsmát 1553-ban Sigalej javára, hisz Jenyikej is ott volt 1552-ben Kazány bevételénél „a tyemnyikovi mordvinokkal"? Царственная книга. ПСРЛ. XIII. k., 2. г., 507.
