Századok – 1975

Tanulmányok - Szabad György: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről 551/III–IV

560 SZABAD GYÖRGY megfogalmazása szerinti híres passzusa — mint ismeretes — a következő­képpen hangzik: „mi itt határozottan eltökéltük, hogy ezeknek a halottaknak a halála ne legyen hiábavaló, hogy ez az Isten kezében lévő nemzet szülessen újjá a szabadságban, és hogy a népnek a nép által s a népért [működő] kor­mányzata soha ki ne vesszen a földről".56 Mind a hat ismeretes szövegvari­ánsban „a kormányzat" főnévhez „a népnek a nép által s a népért" meghatá­rozástársul,57 azt tehát, amelynek két utóbbi tagja Kossuth megfogalmazásában fordított sorrendben ugyan, de nemcsak tartalmilag, hanem ritmikailag is azt formálta („mindent a népért és mindent a nép által"), amit Lincoln egy nevezetes elemmel („a népnek a kormányzata") megbővítve és alaptétellé emelve halhatatlanított. Lehet, hogy véletlen egybeesésről van szó, hiszen széleskörűen példázható, hogy mindez benne élt a korszak demokratikus poli­tikusainak a gondolatvilágában, nemhiába mondta Kossuth, „hogy ez korunk szellemének uralkodó irányzata". Mégis feltételezhetjük a közvetlen hatást, ha nem is tudunk róla, hogy Lincoln jelen lett volna Columbusban. A sajtó útján így is megismerkedhetett Kossuth megnyilatkozásával, annál is inkább, hiszen az tény, hogy nagyon figyelt rá. Ismeretes, hogy Lincoln 1849-ben egy Illinoisban a magyar szabadság­küzdelem támogatására egybehívott meeting határozati javaslatának előter­jesztői között a harmadik helyen szerepelt.58 Ezzel azonban korántsem merült ki Lincoln érdeklődése Kossuth és a magyar ügy iránt. Az ugyancsak Illinois­ban 1852. január 5-i kelettel kibocsátott felhívást „Kossuth-meeting" szer­vezésére első helyen Lincoln írta alá, aki nemcsak az egyik, a be nem avatko­zás mellett állásfoglaló szónoka volt a gyűlésnek, hanem egyik megfogalmazója is lett annak a határozatnak, amely — többek között — kijelentette: „mi a magyarországi Kossuth kormányzóban a kontinensen a polgári és a vallási szabadság ügyének a legérdemesebb és legkiválóbb képviselőjét látjuk. Amiért ő és nemzete harcolt mindaddig, amíg egy idegen zsarnoknak a természeti és a nemzeti törvények legszentebb elvein erőszakot elkövető fegyveres beavatko­zása le nem tiporta, az a szabadság barátai által mindenütt, de legkivált az Egyesült Államok népe által drágának tartott alapelvek ügye."5 9 Lincoln részt vállalt abban a küldöttségben is, amit Kossuth springfieldi meghívásának és látogatásának megszervezésével bíztak meg.6 0 S ha arról nincs is tudomá­sunk, milyen tényleges szerepet játszott ez utóbbiban, az eddig elmondottak mellett az a körülmény, hogy a január 8-i meeting Lincoln részvételével készült igen terjedelmes határozatának nem egy passzusa Kossuth érveit és szónoki fordulatait követte, bizonyossá teszi, hogy a magyar száműzött személye és gondolatai erősen foglalkoztatták. Korántsem indokolatlan tehát, hogy Kossuth Colombusban tartott beszédét a „Gettysburgi üzenet" lehetséges forrásai közé soroljuk. Kossuth nem csupán számításból vagy udvariasságból minősítette ame­rikai körútján az Egyesült Államokat olyan „igazán demokratikus köztár-56 The collected works of Abraham Lincoln. (A továbbiakban: Lincoln) (Ed. Roy P. Basler). New Bruns wick - New Jersey, 1963—1965. VII. 23. 57 Uo. VII. 18-22. 58 Uo. II. 62. Vö. Jánossy:. i. m. I. 142; Tako: i. m. 13. 59 Lincoln II. 115 — 116. Vö. Acs Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgár­háborúban 1861 — 1865. Bp. 1964. 8. 60 Lincoln II. 118.

Next

/
Oldalképek
Tartalom