Századok – 1975
Tanulmányok - Szabad György: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről 551/III–IV
KOSSUTH AZ USA POLITIKAI BERENDEZKEDÉSÉRŐL 553 mértékben divatozik a legszélesebb vallásbeli szabadság . . . kevés évek alatt mily óriási virágzásra emelkedett«, míg délen, ahol »korlátozva van az, . . . hátra maradt a nemzeti előmenetel«".1 3 Prónay János a külföldiek betelepedésétől húzódozók ellenében hivatkozott az Egyesült Államokra annak bizonyságtevőjeként, „hogy a közönséges törvény s közérdek, mint forrasztja, mint nemzetesíti együvé a legkülönbözőbb fajokat", ami ugyan menten szkeptikus ellenvéleményre is talált. A jobbágyok birtokszerzési jogáért folytatott küzdelemben Ragályi Tamás Amerika „vadonjainak népesítésével" is érvelt, Beöthy pedig gúnyosan vágta oda a javaslat arisztokrata ellenzőinek, akik a birtokszerzési jog kiterjesztésében a „demokrácia" veszedelmes térhódítását látták, hogy „amaz új s boldog világrész" (ti. Amerika) „dicső emlékezetű alkotói síri nyugalomban is felháborodnának, ha hallanák, hogy még a birtok birhatás is democratiának kereszteltetik".14 Lónyay Gábor, a pályakezdő Kossuth egyik legfőbb támogatója az igazságszolgáltatás reformjára buzdító beszédében emlegette „Éjszakamericának s Angliának remek intézetű esküdtszékeit". És ismét Beöthy volt az, aki a jobbágyokat a jogkiterjesztésre még éretleneknek ítélő konzervatívoknak odavágta a szónoki kérdést a Kossuth által kiemelten közölt beszédében: „Váljon midőn Éjszak Americában a boldogító szabadság fáklyáját kitűzték, minden ember a míveltség magas fokán állott-e már ? S mivel nem állott, veszedelmet hozott-e a szabadság s törvény előtti egyenlőség?"15 — A konzervatív arisztokrácia konok következetessége a reformellenzék politikai törekvéseinek elgáncsolásában vezetett arra, hogy még a mérsékelt Fáy András is fenyegető hangsúllyal Franklinra hivatkozva nevezte kérdésesnek a törvényhozás második kamarájának szükségességét.1 6 Annál kevésbé tűrte szótlanul az Egyesült Államok példává emelését az ellentábor. De la Motte Károly gróf a rendi hierarchiát fenyegető ellenzéki támadások kiéleződése idején kockáztatta meg azt az állítást, hogy „Észak Americát kivéve, aristocratia nélkül szabad országot nem is mutat a história" — majd hozzátette az ellenzéki hivatkozásokkal egy csapásra végezni akarván — „America pedig még nagyon fiatal, például nem szolgálhat". Amire Borcsiczky István azzal felelt, hogy az Egyesült Államok fennállása óta eltelt hatvan esztendő több bizony szempillantásnyi időnél, márpedig költői igazság, hogy „egy szempillantásig élni a paradicsomban felér egy egész élettel".17 Egy esetben viszont maga a közlő Kossuth érezte szükségesnek, hogy súlytalanítsa az amerikai viszonyok fonákjára utaló konzervatív bírálatot. Amikor Pfannschmidt (később: Zsedényi) Ede az ellenzék sajtószabadságot követelő érveit az USA rabszolgatartó államainak kíméletlen cenzúraintézkedéseire is hivatkozva verte vissza, azon az érezhetően pironkodó Kossuth „szomorú" fejleményeket emlegetve igyekezett keresztülsiklani.18 Kossuth politikai látókörébe az amerikai „példa" — futó áttekintésünk tanúsága szerint is — örökségként került. De — tegyük hozzá — korántsem vált történelmi és politikai példatárának valamiféle holt, gépiesen előugratott elemévé. Ismételten s viszonylag behatóan foglalkozott az Egyesült Államok politikai viszonyaival is, a legtöbbet természetesen 1851/52-ben, amikor terü-13 Uo. I. 193, 397. 14 Uo. II. 223-224, III. 213, IV. 29. 15 Uo. IV. 90, V. 427. 16 Uo. V. 244. 15 Uo. III. 719-721. 18 Uo. V. 494.
